Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

lehetőség a választáson való részvételre, rajta is múlt, hogy nem tudott, vagy nem mert élni vele. A nemesek személyre szóló választójoga mellett, a vagyoni szempontokon túl, 1848-ban először biztosítottak törvényesen jogot Magyarországon a közélet alakításában való részvételhez az értelmiségnek. Hogy a kor kiket tartott értelmiségnek az a választójogi törvény szövegében egyértelműen megfogalmazódott: „a tudorok [orvosdoktorok], sebészek, ügyvédek, mérnökök, académiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítókT tartoztak ehhez a réteghez. (1848: V. tc. 2. §. (bekezdés) Az értelmiség fogalma tehát erre az időre pontosan meghatározható, objektív képesítéshez kötött fogalkozásokhoz kapcsolódott. . Sajnos, hogy erre a rétegre vonatkozóan sem maradtak fenn egyértelmű adatok, statisztikai jellegű források. A leghagyományosabb értelmiségi pálya a korszakban még a lelkészi pálya volt, a tömegek vallásos világképe miatt. De már velük szemben is — a hagyományos funkciókon túl — új igények fogalmazódtak meg. Mint magas fokon képzett értelmiség — főleg a falusi közösségekben — bizonyos népművelési feladatokat is elláttak. A lelkészek mellett a magyar értelmiség leghagyományosabb és legszélesebb rétegét az ügyvédek alkották, ideértve a jogvégzettek népes csoportját is, akik az ügyvédi oklevelet nem szerezték meg. De idetartoztak a hivatásos bírák, ügyészek, a központi hatóságok és a törvényhatóságok hivatalnokai is. „Ilyen kiterjedt voltánál fogva szinte át-, meg átszőve a magyar társadalom leghagyományosabb, legjellegzetesebb és legfontosabb intézményeit és ezáltal döntően befolyásolva e társadalom egész értékrendszerének kialakulását, e jogászi képzettségű és műveltségű réteget joggal tekinthetjük a kor magyar értelmisége gerincének."*

9 A megyei és városi igazgatás jogi képzettségű egyéneket igényelt legalábbis felsőbb szinten. Az igazgatás diferenciáltságától függött a hivatalnoki réteg létszáma. A legnagyobb számú munkahelyeket kínáló pályákon (jegyző, írnok, hivatali kezelő személyzet) azonban az 1830-as évekig nem követelték meg a főiskolai, s a középiskolai képzettség oklevéllel történő igazolását. Kecskemét város tanácsának minden tagja törvénytudó volt ebben az időszakban és 3 kivételével 49. VÖRÖS Károly: (A modern értelmiség kezdetei Magyarországon = Valóság) 1975.10. sz. 1-20. o.