Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - PÉTERNÉ FEHÉR Mária: Az első követválasztás Kecskeméten

A nem nemes lakosok állatállományának megoszlása az adóalapösszeírás alapján Tiz. Marha LÓ Juh Tiz. 0 110 1120 20 felett 0 110 1120 20 felett 0 150 51 100 101 150 151 200 201 300 301 400 400 felett 1. 253 52 3 2 199 109 2 286 10 6 4 1 2 1 2. 214 47 2 1 192 72 253 5 4 2 3. 233 66 4 207 93 2 1 280 12 6 3 2 4. 261 49 1 ' 1 225 85 1 1 293 11 5 1 2 5. 214 61 1 179 96 1 249 12 9 5 1 6. 254 62 1 208 109 306 5 6 7. 249 58 6 2 191 122 2 279 9 15 10 2 8. 269 32 1 214 87 1 283 8 6 2 3 9. 285 51 249 87 325 8 3 10. 406 39 1 329 117 409 28 5 3 1 11. 375 34 331 78 397 11 1 ö.: 3013 551 14 12 252< 105E 9 2 336Í 119 66 30 10 4 1 Kecskeméten az összeírt 3.590 háztartásból mindössze 577-ben (16%) tartottak szarvasmarhát. Kisebb fajta csordával — 20-nál nagyobb számú marha esetén — mintegy 12 gazdaság rendelkezett. Az összeírtak döntő többsége, 84%-a azonban nem bírt jármos ökörrel, ill. fejőstehénnel. A szarvasmarhák összeírt kis mennyisége azt mutatja, hogy a 19. század közepére a nagyállattenyésztés visszaszorult, s a szarvasmarhákat egyre inkább az igavonás és a tej szükséglet fedezése céljából tartották. A lovakat sem kizárólag tenyésztés céljából tartották már a 19. század közepén. Inkább az előfogat teljesítésénél, a közlekedésnél, a szállításnál voltak nélkülözhetelenek. Az összeírt családfők 70%-a (2.524 fő) azonban a feltétlen szükséges lóállománnyal sem rendelkezett. A parasztpolgár családoknak mindössze 30%-a tartott lovat. 1-10 db közötti lóállományt 1055 családfő mondhatott magáénak. Csak kilencnek volt 11-20 db szám közötti lova, 20-nál több ló összesen két családnál volt kimutatható. A számok együttesen tehát azt igazolják, hogy a nagyállattenyésztés a 19. század közepére jórészt