Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - SZABÓ Attila: Kecskemét közmunkaterhei 1686-1848

Nyilvánvaló tehát, hogy a legkorábbi időktől létezett fizetett napszámosok foglalkoztatása, sőt saját kezelésű igát is tartott a város. A robotmunka és a napszámos munka hatékonysága közti különbséget jól érzékelteti a XIX. század elején tett megállapítás: „az ölszámra pénzért fogadott ölfa vágók sokkal serényebben" dolgoznak mint a hetelők.

51 Munkaerő forrásként számbajöhetett még a városi börtönben tartott rabok foglalkoztatása, amelyet igénybe is vettek pl. az építkezéseknél, vagy favágásnál. (Egyetlen kikötés az volt a rabok dolgoztatásánál, hogy halálos ítélet alatt álló foglyot nem használhattak ilyen célra

52

) A város „cassájának terheltetésére" kedvező volt ez a tevékenység, ugyanis legalább a kenyér porciójukat ledolgozták a rabok, szerény „in natura", vagy 4 pengőkrajcáros napi bérért. A ROBOTMUNKA FELHASZNÁLÁSA A XVII-XIX. században Magyarországon a robotmunka felhasználása három formában történt: gyalogrobotként, helyben végzett igásrobotként (szántás, vagy fuvarozás) és távolsági fuvarként. Kecskeméten is ennek megfelelően lehet a munkafajták osztályozását végezni. (Szántást nem végeztek robotban, földesúri majorság hiányában!) A korabeli feljegyzések alapján azonban az elkülönítésük nem egyszerű. Ugyanis sok esetben kombinálták az igás- és a gyalogrobotot. Igénybevették az egyes lakosok igaerejét (szekerét, ökrét, kocsiját, lovát), amelyekkel vagy őket küldték fuvarba, vagy esetleg a gyalogrobotba behívott „manualistával" indították a szállítmányt. Pl. 1710-ben Nagy János „volt Szegedre kocsival két lóval"

53 Mányoki István „maga három lovával, kocsijával Pestre járt." Kecskemét a szolnoki várhoz adott 1711. szeptember 1. és 20. között 84 sáncásót, 8 faragót és 16 szekeret. 4 1724-ben a város „Antal nevű Rideg legényt" küldte „egy kurrens ökröket, szekeret levéllel Isakig".

55 1724. június 6-án Benkő István „2 lova Kotsiját a Hadnagyok behajtatván" küldték Kőrösig. A kiragadott példák is szemléletesen mutatják, hogy az igával (a XVIII. század közepétől földdel) rendelkezők igásállataikat, szekereiket, kocsijalkat 51. ÍV. 1503. a. 1832. március 12. 52. ÍV. 1504. 1. 1835. június 14. 53. ÍV. 1504. n. 1710. 54. Uo. 1711. 55. Uo. 1724-26.