Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

sekre, valamint egyéb, összehasonlító regionális kutatások fontosságára gondolva látjuk úgy, hogy további források, különösen a hitközségi iratok vizsgálatára van szükség. Azért, hogy „belülről" is jobban láthassuk a korabeli valóságot. Ennek a rendszeres munkának még csak az elején tart a magyarországi kutatás. A fenti kérdésfelvetések miatt is célszerű röviden összefoglalni tanulmányunk eredményeit. A befogadó környezet, Halas, általános jellemzőit vizsgálva azt mondtuk, hogy a Hármas Kerületbe betagolt mezőváros lakossága szinte kizárólag az őstermelésből élt. A vallási megoszlást a XIX. század második feléig, végéig a reformátusok túlsúlyajellemezte. A helyi hatalomgyakorlás pedig később is a református, redemptus eredetű elit kezében maradt. A kisvárosi társadalom tagozódását áttételeken keresztül a XX. századig nyúlóan meghatározta a redemptusság ereje. 1900-ban a népesség 3%-át kitevő helyi zsidóság a hiányfunkciót is betöltve, a kereskedelmi-ipari-hitel szektorban helyezkedett el. Ennek előzményeit vizsgálva láttuk, hogy a halasi tanács a kezdetben zsellérstátusban lévő, gyapjúval és bőrrel üzletelő zsidó családok előtt szükségszerűségből, gyakran a kerületi utasítások ellenére nyitotta fel a sorompókat. A Kiskunságban a zsidó kereskedők először Halason jutottak szerephez, ahova főként a Duna-Tisza közéből telepedtek be. A XIX. század első felében versenytársak hiányában fokozatosan vették kézbe a haszonvételi bérleteket, s csaknem kizárólagosan ők bonyolították le a bőr- és gyapjúkereskedést. Egy családi pályavázlatban, a külső kényszerekre jellemzően megfigyelhettük, hogy a zsellérként letelepdő zsidó családfő kötelességét a hasznos kereskedelmi tevékenység folytatásában jelölték meg. S ebből fejlődött ki később egy sajátos üzem, amelynek tevékenységi formáihoz hozzátartozott a hagyományos kereskedelem, a bérmunka és a mezőgazdasági vállalkozás. A vagyonnagyságokat többféle módon kíséreltük meghatározni. A helyi zsidóság néhány családja elsősorban vagyona révén tartozott a kisvárosi elithez, de összességében a nagy többséget a kiskeresetű kategóriába soroltuk. A vagyoni helyzeten túl tovább kell vizsgálni a lakóhelyi környezetet, egyáltalán az életmódot. így több ismeretünk lehet majd az általunk inkább csak regisztrált és kevésbé értékelt adatokról. A zsidóság és környezetének együttélését az ilyen irányú háztartásvizsgálatokon keresztül is érdemes kutatni. Halason a lakóhelyet általában a szűkösség, a falusiasság jellemezte. Egy házban igen gyakran nem csupán több genráció, hanem több vallású, református, katolikus, zsidó család lakott együtt. 1851 és 1895 között 159 házasságkötési eset alapján elemeztük a társadalmi ellenőrzés erős hatására Is kialakult, racionalitással jelle-