Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

mezhető kapcsolatokat, migrációs irányokat. A foglalkozási, apa-fiú viszonylatban vizsgált mobilizációs eredményünk nyilván a hiányérzetünket is fokozhatja. Már csak azért is, mert mi érthetően csak az elsőszülött fiúk pár- és foglalkozásválasztási gyakorlatával foglalkoztunk. A házasságok, családok történetének más helyen is történő, akár mlntavételes kutatása egyéb szempontokat is felvethetne. Ez a kérdés is rámutat a társadalomtörténet egyik legnehezebb és fáradságosan elvégezhető feladatára: az egyes személyre lebontott történeti ábrázolásra, annak szükségességére. Rövid névadási vizsgálatunk már az asszimiláció soktényezős kérdésének bevezetője volt. A fokozatos magyarosodással összefüggésben ezt a témakört igazán nem lehet egy általánosító mondattal lezárni. A strukturális elemek közül számos tényezőt kellene még vizsgálni, hogy közelebbről láthassuk a helyi társadalmat, annak mindennapi életét, a zsidóság szerepvállalásának mértékét. A dokumentáltságtól függően a további feladatok közé tartozhatna például a helyi politikai pártok története, a hatalmi apparátus, a társaskörök, az egyesületek vizsgálata, vagy éppen az újságok szövegelemzései. 1886-87-ben például Hofmeister Juda szerkesztette a Kis-Kun-Halas, illetve a Halasi Híradó című újságokat. A halasi sajtó- és nyomdatörténet megírásakor majd ugyanígy foglalkozni kell a Präger család szerepével. A kisvárosi keretek miatt „kisvárosinak" nevezhető zsidók helyzetének ismertetését lezárva, az általánosítást lehetőleg kerülve azt kell mondanunk, hogy ez a mintavétel igazán csak másokkal összevetve értékelhető. Gyakran csak a regisztrálás szintjén maradtunk, az azonban így is megfontolandó, hogy a zsidók helyzetét milyen mértékben kell vizsgálnunk az antiszemitizmus mentén, és mennyire egyéb, társadalmi, gazdasági, politikai tekintetben. Ezek nyilván nehezen választhatóak el egymástól. Éppen ezért is célszerű a személyre lebontott kutatást folytatni, igaz, azzal a tudattal, hogy a források gyakran hallgatnak a valódi személyiségről.