Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

ezredorvos nagybátyja hatására is foglalkozott a tudományokkal, majd Szilády figyelmét felkeltve, magánúton elvégezte a gimnáziumot. A pesti egyetemen orvostudományt, bölcsészetet és Vámbérynél keleti nyelveket hallgatott. Lipcsében közgazdaságtant tanult, de egyiptológiával is foglalkozott. Németországban jegyezte el Bürov Ida katolikus vallású tanárnőt, akivel Bécsben kötöttek házasságot. Halason a gimnáziumban az 1870-es években magyart, németet és francia nyelvet tanított. Szintén Szilády ajánlatára akadémiai fordításokat készített. Ezután a zilahi gimnáziumba került, majd a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara titkára, illetve később a Kereskedelmi Akadémia tanára lett. Előtte áttért a református hitre. 1885-től a Pozsonyi Kereskedelmi Akadémia igazgatója volt, s 191 l-ben az eperjesi református egyház főgondnokaként halt meg Eperjesen. Az előbb megismert magatartási minták természetesen szinte véletlenszerűen kiválasztottak, illetve ismertek. A hangadó református viselkedési mód mellett nyilván léteztek ettől eltérőek is. A helyi társadalom társadalmi-kulturális tagoltságát Ilyen értelemben is tovább kell vizsgálni. ÖSSZEGZÉS A halasi zsidóság társadalomtörténetét mintegy százéves időkeretbe foglalva kutattuk, elválasztva egymástól az 1850 előtti és utáni időszakot. Úgy látjuk, hogy a bevezető sorokban megfogalmazott egyszerű kérdésekre (kik? hányan? mikor? és hogyan?) nem sikerült teljes egészében választ adnunk. A kiváltképpen hagsúlyos „hogyan" kérdésre pedig, a megfigyelhető közös vonások ellenére sem célszerű egy sommás, általánosító feleletet mondani, hiszen számos egyéni szándék, stratégia segíthette a társadalomban való elhelyezkedést. A jövő ilyen irányú kutatásaira gondolva, és saját eredményeink részletein felülemelkedve azt kell mondanunk, hogy feltett kérdéseink és az ezekre többé-kevésbé választ adó forrásaink a halasi zsidóság történetének csupán néhány horizontális és vertikális metszetére világítottak rá, azonban a megközelítési módból fakadóan, meglehetősen „kívülről" szemlélve a valóságot. Leegyszerűsített, kiinduló modellünk szerint két egymáshoz közeledő rendszer (zsidóság és környezete) kapcsolódási pontjait igyekeztünk bemutatni. Abban a tudatban, hogy mindkét állapotban láttuk a belső különbségeket. Ettől a statikus képtől elrugaszkodva többnyire nyomon követhettük a fokozatos, egymásra ható szerkezetváltozásokat. S főként azt a szerepvállalást is megfigyelhettük, amely másutt is jellemezte a zsidóság helyzetét. Ezekre a kérdé-