Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - SZABÓ Attila: Kecskemét közmunkaterhei 1686-1848

III. táblázat A közmimkaterhek tervezeti, megoszlása az egyes vagyoni csoportok között Classic (hold) Szolgálat 1. 20012 ökörrel 2 szekérrel 2. 150-200 10 ökörrel 2 szekérrel 3. 100-150 8 ökörrel 1 szekérrel 4. 75-100 6 ökörrel 1 szekérrel 5. 50-75 4 ökörrel 1 szekérrel 6. 25-50 2 ökörrel 1 szekérrel 7. -25 2 ökörrel 1 szekérrel A beterjesztett javaslatot az 1831. február 22-én tartott tanácsülés úgy módosította, hogy az első hat osztály szerint kategorizálta az adózókat. Azonban ezt a tervezetet az úriszék

16 1832 augusztusában módosította, mert „a szolgálatok felemelése a tizedeseknek, s az arra rendeltetett más Város szolgáinak tsak a Visszaélésre szolgálhatna."

17 Ezért az első alkalommal megállapított hét osztályt meghagyták, de jóval mérsékeltebb közmunkaterhekkel: L. IV. táblázat. A földdel nem rendelkező „pusztán házzal vagy szőlővel bírókat és egyszersmind a házzal nem bíró zselléreket ... a ház és szőlő szerint classificatio" alá vonták és három osztályba tagolták: Az elsőbe tartozók egy gyalog hetet, a másodikban lévők négy napot, a harmadikhoz tartozók két napot szolgáltak. „Az egészen tehetetlenek... felmentessenek a szolgálat alól." Az ingyenmunka bármely korszakbeli kivetése nem jelentette az illető családfőnek a személyes munkavégzést.

18 A nagygazdák esetében valószínűleg sűrűn, de a kevésbé vagyonosok körében is általánosnak számított a közmunka pénzen történő megváltása. Pl. 1685-ben a robot megváltásáért 3 és 12 garas közötti összeget, vagy 1-2 oroszlánost, illetve fél tallért fizettek az adózók.

19 Ebben az évben a gyalog sorosok közül „heten fogadtak egy embert." Világos, hogy Szabó Lőrincné, aki „volt kaszáim 3 hétig, item volt varműre" nem személyesen 16. Kecskeméten, mint jobbágyközségben (a cívis tulajdonviszonyok ellenére) a Koháryak úriszéke jelentette a legfőbb joghatóságot. 17. IV. 1504. 1. 1832. augusztus 1. 18. Vö. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1988/A. 23 19. IV. 1504. n. 1685.