Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

közötti időszakban jelent meg először a halasi izraelita anyakönyvekben. Mindezt elsősorban az asszimiláció folyamatába helyezve, tudatos beilleszkedési jelnek vehetjük, de ugyanakkor bizonyos esetekben a környezeti hatásokkal szembeni védekezésként is értelmezhető.

55 Ez a megállapítás azonban jobbára csak feltételezés, s nyilvánvalóan a névválasztásnak egyszerre több oka is volt. ANTISZEMITIZMUS, ASSZIMILÁCIÓ „Minden kultúrfejlődésnek tehát olyan az „osztálytársadalma", amilyen volt a rendisége. Az üzem, nagy átalakulással bár, de folytatódik. Az ember feltétlen szabadnak érzi szellemét s elhatározásait, s mégis a történelmi múlt dolgozik benne"

56 — Nem a közhelyszerű lezárás kedvéért elevenítettük fel Hajnal István gondolatát, hanem azért mert a nagyfalusias kisvárosról felsorolt tényezők, a jelent is ismerve, ezt juttatták eszünkbe. Halason — és mondhatjuk, hogy több Duna-Tisza közi településen — a hiányfunkciót betöltő zsidóság az egyénileg szerzett tőkeformák, (az egyéni érdemet, a munkát, a tehetséget, a készséget, a szerencsét sorolják ide, szemben az örökölt társadalmi tőkeformákkal: vagyon, műveltség, tekintély, hatalom)

57 birtokában igen aktívan, s jóformán érdemi konkurrencia nélkül vett részt a kisvárosi átalakulásban. A más kultúra és a vallás az írott források szerint összességében a „közösségek** (zsidók és nem zsidók) között nem váltak konfliktusforrássá. 1848/49-ben Halason nem volt zsidóellenes megmozdulás, sőt a nemzetőrség szervezésekor számítottak az éppen itt-tartózkodó vagy már korábban befogadottakra. A joggal feltételezhető, de nehezen dokumentálható ellentétek konkrét gazdasági-társadalmi helyzetből fakadóak, a funkció (pl. kereskedelem) miatt alakultak ki és individualizáltak lehettek. A kisvárosi társadalmi szegregációt még kutatni kell, de az már látható, hogy azt inkább természetesnek vehették, s abból nem alakult ki dinamizáló konfliktus.

58 A felekezetek közötti szembenállást egyébként is a hagyományos református-katolikus ellentét jellemezte. S a XX. század elejé55. V. ö. KARÁDY Viktor több munkája. Pl.: Budapesti Könyvszemle. 1991. tavasz. 86-94. o. 56. HAJNAL István: é. n. 165. p. 57. V. ö. KARÁDY Viktor: (1990.) 4. p. 58. E kisvárosi, békésnek is mondható egymás mellett éles szöges ellentéteként említhető meg például Sigmund MAYER által a gettóról írtak: S.M.: 1917. 132-133., 144. p.; Az antiszemitizmus folyamatára ld.: Rblf FISCHER: 1988.