Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

hogy azt „forgassa" meg, lépjen be az üzleti életbe. Két évig az egyik befolyásos halasi zsidó gyapjúkereskedő, Kellner József mellé szegődött, s vele bőrkereskedés révén 317 vft haszonra tett szert. 1840-től Propper Bernáttal lépett egyezségre, akivel Versééről subabőröket szállítottak. Nyeresége 325 vft volt. Ekkor, 3 év után visszadta apjának a kölcsönpénzt, s mint írja, ezután a saját szerzeményével „kínoskodék". A következő 3 évben összesen 1375 vft volt a kereskedelmi jövedelme. Erre az időszakra így emlékezett: „egész három évekig kereskedtem Propper Fülöppel, mindenféle aprólékokkal, sőt portékával is, s hurcoltam a város szemétdombjain keresztül a dögbőrőket, s ácsorogtam szinte a lakosok kapuin..." E kiragadott vázlat jól illusztrálja egy helyi befogadott zsidó család sarjának tevékenységét, a lehetőségeket és a képességeket. Nem tudni, hogy a közölt adatok hitelessége meddig terjed. Apjával — bevallása szerint — nem volt igazán jó viszonyban. Ugyanakkor arra is gondolhatunk, hogy a csődeljárás során erre is hivatkozva igyekezett vagyonrészesedését megszerezni. 1845-ben ugyanis átvette apja boltbérletét és nagynénje férjének, Bergel Józsefnek, mint legényének olyan feltétellel adta át, hogy a haszon kétharmada őt (if). Préger J.) illeti. A később követelt 2000 vft-ot állítólag ekkor fektette az üzletbe. S ugyanő, valószínűleg biztosítékképpen is, 1846-ban sajátkezű, magyar nyelvű végrendeletében 2000 vft értékű portéka, 90 db juh és 20 bárány fölött rendelkezett. Négy testvérére hagyta a vagyont, amelynek gyámjaként az izraelita egyházat jelölte meg. 1853-ban, minden bizonnyal ismételten ő, felesége házassági szerződését, hozományát, hitbérét kérte hitelesíttetni (3803 pft). A szerteágazó Préger család történetéből a számos névmagyarosító, kikeresztelkedő családtag mellett Préger Ferencet említjük meg, akinek neve és nyomdatulajdonosi tevékenysége nemcsak Halason volt közismert. 1850 UTÁN A halasi zsidók foglalkozását és hivatalos megítélését illetően érdemes a korabeli, 1853. évi forrásszöveget idézni: „E község kebelében levő haszonvételek, mint húsvágás, korcsmai italok mérése, a rőfös- és vegyeskereskedés jelentékenyebb boltjai, néhány évek óta már mind a zsidóság kezeiben lévén, természetes, hogy ezen pénzt leginkább fog37. Uo. V. 244. c. Köztárgyak jegyzökönyve. 1853-1854. XLV1II. k. 131-133. p.