Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

ható kereseti módok, a helybeli zsidóság vagyonosodását, néhány évek óta szembetűnőleg mozdíták elő, idejárulván még azon körülmény is, hogy a helybeli gazdászat egyik fő cikkét, a gyapjút termelő gazdaság csak egy széna terméketlen nyarat követő hosszabb télen megszorulván, zsidóhoz kénytelen kölcsönpénzért fordulni, s leendő gyapjútermelésre előlegezni, mely lefoglalózás, természetes, a gyapjú árkeletét nagyon lenyomja, s nemritkán jelentékenyebb gazda, így lefoglalózott gyapjújának ára, mely már a kölcsönvett pénz kamatja fejében, nem hat, de 20 percenttel is lenyomatott, a többi még le nem foglalózott gyapjúár kelletére is, csökkentő zsinórmértékül szolgál. E bajon egyedül csak a státusgazdászat érdekében annyira kívánatos hitelintézet felállítása segíthetne..." Megítélésünk szerint a fenti szöveg illusztrálja azt a gazdasági-társadalmi helyzetet, amelynek egyik pontján ott állt a jogi egyenlőség nélküli zsidóság, amely főként a hiányt pótló vállalkozásai révén a negatív helyzetből képes volt pozitívumot teremteni, bár ezt környezete nagy ellenérzéssel fogadta. Egyebek mellett e többoldalú kényszerállapot is eredője a profitéhségnek, az uzsorahasználatnak, vagy éppen a korabeli, de még inkább a későbbi — a politikai szféra egy része által is gerjesztett — antiszemitizmusnak. A halasi zsidók az 1850-es évek elején a 14 boltból tízet béreltek, a 13 városi és pusztai korcsmák közül pedig kilencet jegyeztek a nevükön, de a mészárszékbérletben is érdekeltek voltak. 1851-52-ben a 34000 váltóforintnyi városi közjövedelem egyhamadát ők adták. Halasra is jellemző volt az, hogy a zsidó árendások mellett a boltok és korcsmák bérletére alig akadt jelentkező. így például a pusztai korcsmákat időnként be kellett zárni.

38 A haszonbérletekkel párhuzamos és domináns kereskedelmi tevékenység eredőit az ismert múltbeli rendi korlátozásokon túl az ezzel bizonyára azonos súlyú, történelmi — csoportsajátos — családi átörökítések és minták is meghatározták. A halasi zsidók 1850 utáni foglalkozási megoszlását az 1868. évi városi iparos-kereskedő összeírás alapján jól tudjuk érzékeltetni: eszerint a 307 főnyi tömb 17%-át (53 fő) alkották a zsidók. A legtöbben a csizmadiák (48 fő), a szatócsok (37 fő), a takácsok (37 fő), a kovácsok (30 fő), a molnárok (27 fő) és a szabók (19 fő) voltak.

39 (L. VII. táblázat) 38. Uo.; Uo. V. 249. Főbírói ir. Közhaszonvételek jegyzökönyve. 1849-1850., 1850-1851., 842. 39. Uo. V. 244. H. Iparügyi ir.; Jászkun kerületi vonatkozásait ld: SOÓS László: 1988.