Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

1. P. Márton házánál talált eszközök, bútorok, állatok stb. 2. P. József házánál talált vagyon értéke 3. P. Márton jegyzőkönyve alapján a gyapjúra kiadott hitelek 4. P. Márton egyéb hitelei 5. A két testvér boltbeli portékája — Pestről jön portéka — boltbeli stelázsi — a bolt hitelei A két testvér aktív statusa összesen: 14109 Vft 11839 Vft 7119 Vft 633 Vft 250 Vft 3435 Vft 40522 Vft 2495 Vft 639 Vft Pénzügyi passzív állapotuk 53395 váltóforintot mutatott, ami közel 13000 vft-tal múlta felül az aktívumot, amelyről a korabeli forrás így vélekedett: „az érdeklett testvéreknek azon summával kevesebbjük van a semminél."

36 Préger Mártont a teljes vagyonvesztéstől ekkor még Bergel Dávid pesti kereskedő (valószínűleg a rokona) megmentette, aki 26000 váltóforintnyi terhet magára vállalt. Ebből az összegből Préger 1841-től 1846-ig 1904 pengőforint (pft) törlesztett, azonban az első csőd után 11 évvel ismét belebukott az üzleti tevékenységbe. Vagyonleltára szinte egy parasztgazdaság képét mutatja. (L. 1. sz. melléklet) Városi zálogos házát is felbecsülték, 4573 vft-ra. Az összeírok többek között szobát, 1 konyhát, 2 kamrát, 2 éléskamrát (speiz), 1 istállót (benne ló, tehén), a szín pincéjében pl. 1 vasas parasztkocsit soroltak fel. Összesen 2798 pft volt az Ingóságok megállapított értéke. Kettő bérelt tanya is a vagyonhoz tartozott: a Túróczi és a Kolozsváry féle, ahol szintén az állattartásra (466juh, ökrök) és a paraszti gazdálkodásra utaló tárgyakat találtak. Nyílván arra kell gondolnunk, hogy ezt a gazdaságot, „üzemet" mások bérmunkája által működtette, ő maga a szervező-értékesítő munkát végezte. Közben a boltárendálást sem hagyta abba. Nagyobb túlzás nélkül sorolhatjuk őt a mezővárosi vállalkozók előfutárai közé, aki egyszerre többféle üzleti tevékenységet folytatott úgy, hogy közben jogi helyzete továbbra is bizonytalan volt. Fia, if), Préger József a csőd után követelte a magáénak mondott és apja kereskedésébe került 2000 váltóforintnyi összeg kiadását. Bizonyára elfogult panaszlevele megvilágítja az ifjú kereskedő pályakezdését: a szülők 1837-ben azzal a szándékkal adtak neki 500 váltóintot, 36. Uo. IV. 656. A kiskunhalasi cs. kir. Kapit. ir. Prager-csőd. ir. 2. cs. 341/1847. A pert 1860-ban zárták le.; A Präger családra vonatkozó források: V. 201.b.Közig. ir. 1846. Kk. 217. 25.; 1847. Ll. 219. 24-25.; IV. 656. A Kiskunhalasi cs. kir. Kapit. ir. 1853. 105.; 1854. 130.