Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság
átlagokat óvatosan kezeljük, de azért megállapíthatjuk, hogy évenként 13 36 ft közötti (az átlagok átlaga 26 ft) összegeket helyeztek el juhászoknál és más személyeknél. Szükséges megjegyeznünk: most nem tartottuk célszerűnek, hogy az átlagszámítás során az egyedi, nagyobb tételű kifizetéseket is figyelembe vegyük. Egy pillantás erejéig érdemes újra megnéznünk a már ismertetett companiai vagyonleltárt, miszerint több mint 230 mázsa vegyes gyapjút jegyeztek föl a tanácsi hivatalnokok. Ezt a mennyiséget egy XIX. századi gyomai adattal tudjuk összevetni: Gyomán a tanács a juhtartó gazdák nevében értékesítette - szerződések alapján — a gyapjút például pesti, kecskeméti, gyöngyösi, abonyi zsidó kereskedőknek. Az évenkénti eladott gyapjú mennyisége 200, olykor 300 mázsa körül volt. 76 Kb. 200 mázsa gyapjút 16 szekeres tudott elszállítani. Természetesen a fenti összehasonlítás — a tényközlés érdekességén túl — igazán csak akkor lesz hasznosítható, ha majd minél több adatcsoportot bevonunk a vizsgálatba. A gyomai adatok tükrében mindenesetre igen tetemes súlyú gyapjút halmozhattak fel évenként a kecskeméti compania tagjai. A függelékben olvasható panaszos levélben több százezer Ft-os vagyonról írtak, amire a gyapjúkereskedés révén tettek szert a kereskedők. Összegzés Dolgozatunkban csupán adalékokat nyújtottunk egy Duna—Tisza közi mezőváros XVIII. századi történetéhez. Az általunk is rendszerként — kölcsönhatásos viszonyok hálózataként — értelmezett történelmi tér és idő egy bizonyos szegmentumát: a korabeli zsidóság betelepedésének, állapotának főbb elemeit, a későbbi korszakot markánsan meghatározó feltételeit és ezek következményeit igyekeztünk számba venni úgy, hogy közben szükségszerűen csak érintőlegesen szólhattunk a mezővárosi társadalomról. Kecskemét, a többi nagyfalusi jellegű mezővároshoz hasonlóan, egy termelési érdekközösséget alkotott, amely korántsem jelentett valamilyen egysíkú gazdasági, társadalmi és kulturális egységet. Kifelé meglehetősen zárt és belül megosztott (pl. a vagyonos gazdák és a zsellérek viszonya) helyi sajátosságokkal felruházott, túlsúlyos nemesi irányítású, ám ugyanakkor bizonyos autonómiával rendelkező mezőváros volt Kecskemét a XVIII. században. A hatalmas puszták miatt is a település lakossága elsősorban az állattartásban vélte megtalálni a tőkeakkumuláció lehetőségét, nem sikertelenül. Bár az árutermelésbe való ilyen irányú bekapcsolódása jócskán megkésettnek bizonyult. 76 Szilágyi, 1974. 49-50. p.
