Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

Az idegen zsidók előtt haszonelvű megfontolásokból tárták ki a mezőváros kapuit: a befogadó tanács és a kiválasztott, tehetős kereskedő kényszerhelyzet motiválta kapcsolatteremtését jelképezte ez a kapunyitás. S az egyébként is belső megosztottsággal, sőt „rendi" tagozódással bajlódó — így mindinkább felbomló vallási közösség egyes, földesúri, nemesi oltalom alá húzódó tagjai bőr- és gyapjúfelvásárlói árendásként jelentek meg Kecskeméten. Tevékenységükkel azonban növelték a hagyományos keretek között működő céhbeli iparosok és más üzletemberek — pl. a görögök — konkurenciáját és ellenszenvét. S ez a folyamat egy sor, egyedileg nemritkán igaz, ám néha így is túláltalánosító, olykor irracionális elemeket tartalmazó vádaskodást indított el. A zsidóellenesség hangadói — korszakunkban érthetően elsősorban a hivatali, tanácsi berkekben érhetők tetten, mivel csak róluk, az ő véleményükről maradt fenn írásos bizonyíték —, nemigen voltak tekintettel az árutermelés és a piac törvényeire, hatásaira. A betelepülni óhajtó zsidókkal kapcsolatos tanácsi állásfoglalások még tükrözték a XVIII. században is észrevehető vallási (keresztény és zsidó) ellentétet, s az ez alapján megformált szűkkeblű hivatalnoki álláspontot. Az ekkori megszokott — pálcával és pénzbüntetéssel — fenyegetőző kiutasítási határozat viszont rendszerint nem érintette a város számára hasznos gazdasági tevékenységet (gyapjú- és bőrvásárlás) folytató vagyonos zsidó személyeket. Ők lettek ezután több évtizedig a város szinte monopolhelyzetű bérlői, illetve közülük kerültek ki a XIX. században is előkelő társadalmi és hitközségi funkciót betöltő kereskedők (pl. a Schweiger család). Az általános érvényű kiutasítás ellenére azonban megfigyelhető volt egy hivatali álláspontot megkerülő zóna is: a városban vagyoni helyzete, tehetetlensége és ezáltal terhet jelentő mivolta miatt nem tolerált, jövő-menő, az összeírások idejére távozó, s ugyanakkor a lakosság nemes vagy háztulajdonos gazdáival szövetkező vagy kiskereskedelmet folytató zsidók voltak itt. A már említett viszonylagos kecskeméti vallási türelem is megkönnyíthette a betelepedő családok más kultúrájú környezetükkel való együttélését. Azonban szinte így is a társadalmon- kívüliségre volt kényszerítve a zsidóság, s ez a helyzet többirányú konfliktussorozatot teremtett, melynek egyik ága például a környezettel, a mezővárosi tanáccsal és társadalommal való szembenállás volt, a másikat pedig a közösségen belüli ellentét jelentette. Az elsőre példa lehet a függelékben közölt 1795. évi hivatali, több helyen túlzó, így elfogult látlelet és panaszsorozat, melynek a másik oldalról jövő válaszát nem ismerjük. Azt viszont igen, hogy a prekapitalista viszonyok talaján kapitalista vállalkozásokat folytató — így tehát markánsan profitorientált — zsidóság hiánypótló, elsősorban kereskedelmi funkciót betöltő történelmi útja tükrözte e térségben is a társadalomfejlődési zavarokat, az idegenek beilleszkedési nehézségeit. A meglévő rendi akadályok ellenére bizonyos értékrend-