Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

- és vagyonbeli izmosodásával párhuzamosan még hatványozottabban érződött a céhes iparosok ellenkezése a betelepedő idegenekkel szemben. A bőrvásárlási egyedáruság ellen a helybeli szűcsök, vargák és szíjgyártók 1777-ben írásban tiltakoztak. A május 5-ei úriszéki tárgyaláson azonban rávilágítottak az árendás zsidók fontos szerepére, s arra, hogy a helyi szűcsök „sem céhestül, sem személy szerint nem tehetősek arra, hogy a magyar öltözetekhez szükséges nyusztot, gèrent, nyestet, rókát, rókatorkot s egyéb megkívántottakat..." megszerezzék. Ezért a zsidók a korábbi feltételek szerint továbbra is szabadon vásárolhatták a bőrt.

48 Nem sokkal később azonban az újabb úriszéki döntést követően némileg korlátozni kényszerült a tanács a zsidók kereskedését. Nyolc pontos szabályzatban rögzítették, hogy ismételten csak a Pest vármegyebeliekre terjesztették ki a taxa nélküli bőrvásárlás jogát. A helyi árendások felügyelete mellett évi 20 hetet tartózkodhattak Kecskeméten: minden hónap első hetében, a négy vásár előtt és után egy hétig. A kecskeméti árendások három szállást tarthattak, feleségüket csak időnként hozhatták be. E szerződés a későbbiek során állandó hivatkozási alap lett, mint például az 1782. évi újabb megállapodáskor is. Ekkor az árenda összege 100 ft volt és valószínűleg a már kialakult gyakorlatra utalt az a pont, amelyik a négy vásáron kívüli szakács alkalmazásával és a kóserbor árusításával volt kapcsolatban.

49 Az 1777. december 2-ai Pest megyei határozat egyértelműen elvetette a zsidók nyersbőr-vásárlási tevékenységét akadályozni kívánó céhbeli kérelmet, ám ugyanakkor lehetővé tette a folyamodó iparosok elővételi jogát.

50 A források alapján valószínűsíthető, hogy az 1780-as években és különösen a későbbi évtizedekben állandóan jelenlevő irsai zsidók jelentős konkurenciával zavarták a befogadott kecskeméti árendásokat. A megye a városi ellenzéssel szemben rendszerint támogatta az útközbeni (in itinere) egy napos házaló üzletelést.

51 A magisztrátus viszont gátolta és jogtalannak nevezte az irsai — az 1777. évi támpontul szolgáló egyezséget sértő — Martin Kaufmann, Michael Spitzer, Adam Bauer bőr- és gyapjúvásárlási kérelmét.

52 1784-ben aztán közös fellépésre szánták el magukat a Pest megyei zsidók és a királyhoz benyújtott levelükben kérték és megkapták azt a jogot, miszerint az országos vásárok idején kívül is átvonulhattak áruikkal a vármegyén, 48 IV. 1517. a. Úriszéki jegyzőkönyv (1732 1782) 1777. máj. 5. 218. p. B-KML. 49 Az izr. ir. Hornyik-jegyzetek. 1777. máj. 30. 102. p., 1782. ápr. 19. 480. p. B-KML. 50 „. . . Judaeis Arenda toribus Materiarum competio nequaquam denegatur, Ipsis attamen exponentibus tanquam intraneis Oppidi Incolis praemptio concedatur." S ha teljesítenék a kérést, akkor az káros lenne — „hac ratione necessarius publico quaesitus impediretur, Materialiumque decrescerent,. .." — írta a megye.; Az izr. ir. B-KML. 51 Uo. 1784. sz. n. 52 „Hinc vigentis hactenus usus velut nulli plane injuri osi et Superioritatis disppositione introducti, adeoque rationem recti ordinis in se complectentis Stabilimentum ultro quoque humillime exoramus" Uo. 1788. jún. 27. sz. n. B-KML.