Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

valamint a letelepedésük ellen még sokáig igen erélyesen fellépő jászkunsági helyeken.

53 Joggal írhatta Hornyik János, hogy „ilyen változó, feltételes és ideiglenes volt a zsidók állapota Kecskeméten" az 1740-es évekbeli szerződéseiktől kezdve. S ezt a helyzetet jóformán az 1791. évi XXXVIII. tc. sem módosította, legfeljebb a már hosszú ideje érvényesített gyakorlatot legalizálta: a törvénynek megfelelően az 1790. január 1-jei státusban hagyta a zsidók jogait. 1791-ben újabb három évre megerősítették a korábbi egyezséget, amely szerint például a három szállással rendelkező árendás 200 ft lefizetése után az évi két juhnyírás ideje alatt 2—3 hétig használhatta a város mázsáját.

54 Már önmagában a mázsahasználat ténye is utalt a gyapjúkereskedelemben betöltött igen fontos szerepükre. Ám mégis: az üzleti haszon ellenére a következő évek nem várt nehézségeket és hanyatlást okoztak a három companiabeli zsidó számára. Bár csődjük mégsem volt olyan végzetes, hiszen 1796-ban már ismételten ők jelentkeztek a kóserbormérés és konyhatartás kibérlésére. Mint korábban, úgy most is kikötötték a három évre szóló szerződésben, hogy nagyon ügyelnek a „külföldi zsidók" betelepedésére. 1799-ben azonban végleg megszakadt a több évtizedig többé-kevésbé sikeresen működő zsidó compania szövetsége, hiszen újabb bérleti jelentkezésüket elutasította a tanács és a többet fizető új triásznak: Schweiger Salamonnak, Schweiger Mártonnak és rokonuknak, Mójzes Ferencnek szavazott bizalmat.

55 Ők hároméves egyezséget kötöttek és évente 300 ft-ot róttak le a városi kasszába. S ez a szerződés erősítette meg igazán a később jelentős hitközségi feladatokat ellátó és befolyásos Schweiger család pozícióit. Az 1791. évi alapokon álló írásos megállapodás ismét szigorú cezúrát húzott a befogadott és jövő-menő zsidók között. Újdonságnak számított, hogy ekkor egy schachtert és egy papot is tarthattak; az utóbbi személy letelepedését oktatási célból is engedélyezte a tanács. Vizsgálati körünket már átlépik a következő időszakra vonatkozó és egyre gyarapodó adatok: így például 1801-ben bírót választottak a szerződéses, így kecskemétinek számító zsidók, amely tettet azonban a tanács állandó letelepedési szándéknak és szervezkedésnek tartott és ezért következetesen igyekezett visszaszorítani a szűkkeblű szerződési szempontokat megkerülő eljárást.

56 Közben állandó és növekvő számú betelepülőről tudósítanak a hivata53 Uo. 1784. szept. 13. 8. fasc. 31. sz. 54 A szerződést részletesen ismerteti: Hornyik, kézirat 8-11. p. 55 izr. ir. //orny/fc-jegyzetek 1796. aug. 26. 86. p.; 1799. dec. 3. 252-253. p. B-KML. 56 Hornyik, Kézirat 13. p.