Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

miatt Moises és Filep nevű társait bízta meg itteni üzletének vezetésével, akik azonban őt megcsalták, sőt a megújított szerződésből is kihagyták. Pontosabban: az egyezséget támogató földesúr színe előtt Moises Ábelesről rosszindulatú (sinistra) híreket terjesztettek. Ez elleni tiltakozását követően azonban nem sokkal később meghalt és Koháry András gróf 1753. november 13-án Walterskirchenből írt levelében gyakorlatilag utasításszerűen már az elhalt kereskedő rokonait (Moises Blahát és Marcus Ábelest) ajánlotta a kecskeméti tanács figyelmébe: „Midőn tehát meg fognak jelenni, és véletek megegyezni kívánnak, jelentett engedelmemet effectualni (foganatosítani) el ne mulassatok."

44 Az 1750-es évektől folyamatos gyakorlattá vált a mezővárosi tanács és a zsidók bőrvásárlási szerződéskötése. 1756-ban 70 rft, 1759-ben 80., 1764-ben 90 rft volt az árenda összege.

45 1765-ben Filep Józsefnek és fiának, valamint Salamon Lőrincnek és Ábrám Salamonnak egy évre adták bérbe a bőrfelvásárlás jogát 150 rft-ért, amely összegből 40 rft a már említett és elhalálozott Lebel árendás régi adósságának a törlesztését szolgálta. A szerződés feltételei a következők voltak: 1. A bérlet pénzdíját a négy vásár alkalmával kellett befizetniük. 2. A pusztákon nem vásárolhattak bőrt. 3. Kóserbort és konyhát csak a zsidók számára tarthattak. 4. Minden hónapban egy hétig 15 xr fizetése mellett bejöhettek hozzájuk a zsidó társaik. 5. A vásár ideje alatt viszont minden idegen zsidó fizetés nélkül belátogathatott és vásárolhatott. 6. A morva vagy akármilyen „bujdosó zsidókat" meg kellett vizsgálniuk. 7. A losonci és egyéb helyről származó szűcsök külön bér nélkül két hétig báránybőrt vehettek.

46 Az említett négy óbudai zsidó évtizedeken keresztül árendása volt a városnak. Közben időlegesen egy Marcus Mandl nevü kereskedőnek is sikerült némi jogot nyerni a bőrvásárlásra. 1773-ban azután Ábrám Salamon, Lőrinc Salamon, Fülep József és Náthán Salamon kapta meg kizárólagosan az ismertetett jogokat 150 ft lefizetése mellett három évre. Az árendátorok legényt és inast tarthattak, s feleségeiket is behozhatták a városba. Egy ún. konyhás zsidót is fogadhattak, aki egyúttal a sachteri teendőket is ellátta. Rajtuk kívül még egy Ádám nevű hitsorsosuk is bent maradhatott a városban, de a tanács ismételten kikötötte: „ . . . ezeken kívül a számot ne szaporítsák, a csapongó zsidókra pedig szorgalmatosan vigyázzanak."

47 Az árutermelés és a piac törvényeinek érvényesülésével a zsidóság létszám 44 Uo. 45 Uo. Hornyik János jegyzőkönyvi másolatai (a továbbiakban Hornyik- jegyzetek) Az izr. ir. B-KML. 46 Uo. 47 Hornyik az 1773. évi szerződést részletesen ismerteti. Hornyik, Kézirat. B-KML, sachter, sakter a zsidók vallási előírásai szerint a rituális metszést, az állatok levágását csak képzett metsző végezhette. Kisebb hitközségekben a sakterek egyszersmind előimádkozók és templomszolgák is voltak.