Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

útján" nyerte a lakosi jogot, állandóan a városban lakott és vállalta a közterheket. Összességében tehát — a korabeli szóhasználattal élve — a „törzsökös famíliák conserválása" volt a cél a lakossági felvételkor.

34 A kecskeméti zsidók betelepedése és állapota a XVIII. szazadban Kecskemét régmúltjának alig van olyan kérdése, mellyel — ha csak érintőlegesen is — ne foglalkozott volna Hornyik János. A levéltáros-történész történeti tárgyú munkáit gyakran hivatali kötelezettsége miatt készítette el. 1858. június 12-én kapott egy megbízást, hogy gyűjtse össze az adatokat a kecskeméti zsidók házvételére vonatkozóan. Ő azonban ennél jóval bővebben szándékozott taglalni e témát, már csak azért is, mert ösztönözte őt .a néhány évvel korábbi — a zsidóság történetének megírását sürgető — Löw Lipót-féle felhívás. A dolgozat többszöri megszakításokkal végül elkészült, s jóformán mindmáig teljesen kéziratban várt megjelentetésére.

35 A XIX. századi mezővárosi történetírás kiemelkedő alakjának jó néhány pozitivista vonással felruházott munkája ez, amelyben a meglelt levéltári források (majdnem kizárólagosan az azóta már elveszett tanácsi jegyzőkönyvek) hűen regisztrált adatsorai is összefüggő láncolatát nyújtják a kecskeméti zsidóság történetének. Jóllehet e dolgozat szűkebb értelemben inkább tekinthető a hivatali munka során keletkezett írásos szakvéleménynek, mintsem egy igazán rendszeres feldolgozásnak. Éppen ezért is tartjuk indokoltnak az alábbi, igaz, gyakran így is hiányos tények közlését.

36 Választott századunknál korábbi időkből csupán a szórványadatok utalnak a zsidók jelenlétére A XVIII. század tízes éveitől viszont már folyamatosnak mondható és egyre szaporodó dokumentumok állnak rendelkezésre. 1715-ben például a keresztény kereskedők kérték a tanácsot, hogy a vásárban különítsék el tőlük a zsidó kalmárokat.

37 Nyilván gazdasági érdekeltségek miatt sem teljesítették kérésüket. Általános elvként érvényesült ezután, hogy a tanács által meghatározott számú zsidó befogadásának alapja kizárólagosan a hasznosnak ítélt bőrvásárlás volt. A nagytételű árukról szóló egyezségeket írásban kötötték meg: 1725-ben Szappanos Mihály mészárszékbérlőtől 34 Statútumok, 1816. 413. p.; 1802. 191-192. p. B-KML,; 1713 és 1800 között 270 fő lakosítási ügyével foglalkozott a tanács. Összesen 211 főt lakosítottak, 52 főt nem fogadtak be a városba. 7 főt pedig egyéb (feltételes, időszaki tartózkodás stb.) kategóriába soroltak. B-KML XV. Lakosítások könyve. 35 Hornyik János: A kecskeméti zsidók története. A kéziratot gondozta, jegyzetekkel ellátta és a bevezetőt írta: Ö. Kovács József. In.: B-KML-i Füzetek II. Gyula, 1988. 36 Tudjuk, hogy dolgozatunk több helyen a Hornyik által közölt adatokkal egyezőket is tartalmaz. Az egyéb, új tények értelmezhetősége szempontjából azonban szinte elképzelhetetlen lett volna ezen ismétlődő dokumentumok teljes elhagyása. 37 Hornyik budai és szegedi kereskedőkről írt. Hornyik, Kézirat. 2. pT