Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

sével szervezkedő lakosok fordultak panaszukkal a királyhoz, mert elégedetlenek voltak a tanács tevékenységével.

30 Bevezetőnkben nem véletlenül említettük a mezővárosi társadalom érdekés akcióközösségének fontosságát, hiszen — majd látni fogjuk — működésének általános hatékonyságától is függött, hogyan és mikor képes egy idegen — így például egy zsidó kereskedő — bejutni az erősen differenciált társadalomba. A zártság jegyeit hordozó nemesi többségű vezetés nemritkán pontosan rendi érdekei és gazdasági kényszerűsége miatt hagyott réseket a betelepülő zsidóknak. Tették mindezt gyakran a saját maguk által is megerősített, mezővárosi tiltó statútumok ellenére, amelyek egyértelműen előírták az idegenek azonnali bejelentését. A XVIII. századi kecskeméti társadalom meghatározó tömegét adó gazdák (akik egyúttal háztulajdonosok is voltak) szívósan küzdöttek a letelepedők ellen. S a lakossági létszám- és egyéb gyarapodás ilyen értelmű keretbeszorítását tükrözi az alábbi statútum: „sem itt lakos, sem külső vidéki emberek a mi vásárainkra marhát árulni be ne hajtsanak, hanem hetedszaka lészen annak ideje, hozzáadván azt is, senki idegennek, sem szolgának, se másoknak boltjaikban borivónak szállást ne adjon, mert mind az borivó, mind az bolt gazdája megbüntettetik, elsőben 12 ft-ra büntetettetik minden kedvezés nélkül, azután 100 pálcával megverettetik, aki mindezek ellen cselekszik. Végre a kufárok a boltokban ne háljanak . . ."

31 Rendszeresen készítettek lajstromokat a tizedekben élő zsellérekről, „ridegekről", betyárokról. A városkapukon (amelyeket a „fel s alá kóborló gonoszemberek vizsgálása végett állíttattak leginkább . . .") minden gyalog, lóháton vagy kocsin közlekedő idegent megvizsgáltak, hogy van-e útlevele; a csavargó vagy gyanús embereket pedig a városházára kísérték. A puszták felügyelete még több gondot jelentett: a tolvajlás korlátozását szolgálta, hogy állandóan megújított előírások tiltották például a pásztoroktól való jószágos bőrvásárlást.

32 A városi kötelékbe való felvételnek kötött feltételei voltak, amelyek közé tartoztak például: a törvényes származás, a kifogástalan erkölcs és magaviselet, a közterhek viselése stb.

33 S jellemzően, a XIX. századi Kecskeméten már az számított „kecskeméti helyes lakosnak", aki innen származott, a „maga 30 Révész László: Kecskemét harca a beköltözött nemesekkel a 18—19. században. Kecskemét, 1956.; Bálintné, 1979. 51. p. 31 IV. 1504. h. Statútumok (a továbbiakban Statútumok) 1761. 2. p. B-KML. 32 Uo. 1768. 112-114. p., 1754—1758. 8-9. p. 33 V.o. Iványi Béla: A város polgárjog keletkezése és fejlődése. Figyelemmel Buda és Pest városokra. Statisztikai Közlemények, Bp., 1936.49-53. p. Vagy: Rácz István: A cívis fogalma 82-85. p. In.: A Debreceni Déri Múzeum évkönyve. Debrecen, 1986.