Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

kább a látványos görög—zsidó kereskedelmi vetélkedésnek lehettünk tanúi e település történetében is.

26 A város földesúri jogait élvező Koháry-család által később több ízben megerősített 1721. évi szerződés volt a kecskeméti görögök itt-tartózkodásának alapja, ami szerint a compania húsz boltot tartott fenn, esetleg még néhány raktárt árendálhatott, ugyanakkor számukra lakást és szabad kereskedést biztosítottak 350 Ft évi díj ellenében. A kilenc pontos szerződésben itt is felfedezhető volt az eleve e közösségen belül is megosztottságot erjesztő kitétel: különbséget tettek befogadott, companiahoz tartozó és idegen görög között. A görögök kereskedelmi tevékenységének jelentősége a XVIII. század végétől mindinkább csökkent, noha csak 1811. április 20-án engedte meg először a tanács Schwarz László zsidónak az árusítást a heti vásáron, s mint ahogy a görögök sérelmes levelükben megjegyezték: ezután a „piac is szabaddá tétetődvén."

27 Kecskemét más településekhez képest előnyösebb helyzetben volt, ugyanis földesurainak (Koháryak) készpénzfizetéssel tartozott, s itt úrbéri összeírás sem történt.

28 Az ezzel együttjáró közigazgatási autonómia nagyjelentőségű volt a feudalizmusban, amely egyúttal bizonyos zártságot eredményezett. így vált a felső hatalomtól (földesúr és megye) való viszonylagos függetlenség az alullevők és a közigazgatási jogi értelemben idegennek nyilvánítottak számára nehéz teherré, sőt az utóbbiak rovására rendi fogantatású kiutasító magatartássá. A zártság leginkább a vezetőkiválasztásban volt tapasztalható: osztály-, réteg- és vallási érdekeket képviselő személyek irányították a mezővárosi életet, vagyis ez Kecskeméten azt jelentette, hogy a hatalom nagyrészt a nemesek kezébe került. A magisztrátus névsorában 1763 és 1836 között 67 család neve szerepelt, s közülük 46 nemesi származású volt, s csupán a tanácstagok egyharmada tartozott a cívisekhez.

29 A nemesi irányítás és az egyéb differenciáltságok ellenére azonban a lakosok jogilag lényegében egyenlőek voltak az egész rendi korszakban. Kecskeméten a nemesek nem különültek testületbe. A nemesi befolyás által is biztosított földesúri támogatásért, a külső biztonságért azonban a belső feszültségek növekedésével kellett fizetni, amelyek 1786-ban oda vezettek, hogy éppen a nemesek vezeté26 Hornyik János: A kecskeméti zsidók története, (a továbbiakban Hornyik, Kézirat. Id.: 35. sz. jegyzet) 533. p. In.: őa//ű-jegyzetek; Valamint: Petri idézett munkája.; Munkánk remélhetően e tekintetben is hasznos kiegészítője lesz egy összegzésre törekvő műnek: Nóvák László: A három város Bp., 1986. Pl. 15-107., 273-285. p. 27 IV. 1504. b. Közigazgatási iratok 1823. 93. sz., 1813. 93. sz. B-KML. 28 Hornyik, 1927. 8. p.; A jogokra lásd: Lipótzy Sándor: Kecskemét th. város birtokszerzése és a szabad királyi városság kérdése. Szeged, 1935. 33-35. p. 29 Rácz István: Nemesek az alföldi mezővárosok önkormányzatában, 387-389. p. In.: Falvak, mezővárosok az Alföldön. Szerk. Nóvák László, Selmeci László, Nagykőrös, 1986.; Tudjuk, hogy a nemesség szerepére vonatkozó megállapításunk további kutatást igényel, erre azonban a jelen keretek között nem vállalkozhattunk.