Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság
egyértelmű, sőt a Pest és Szeged között elterülő hatalmas pusztákkal és állatállománnyal rendelkező város állatvásárai fokozott érdeklődést keltettek a különösen cseh- és morvaországi, továbbá az ausztriai exportlehetőségeket szem előtt tartó felvásárló kereskedőkben. Igaz, hogy a vevők nehezen szánták rá magukat — például a rossz utak, a fejletlen kereskedőhálózat miatt — a mezőgazdasági termelőhelyek felkeresésére, ám általában mégis mindinkább növekedést mutatott a gabona, a szarvasmarha, a gyapjú és a nyersbőr kivitele. 23 Sajnos, a XVIII. századi kecskeméti állatvásárok országos jelentőségéről ismereteink szerint kevés, összefüggő adatsort alkotó és bizonyító forrásanyag maradt fenn, s talán ezért is élhet az a nézet, miszerint a város jelentéktelen kereskedelmi fontosságú lett. Ugyanakkor már most is említést érdemel ezt az állítást részben megcáfolni látszó tény, hogy pontosan a kereskedelemben, a nyers bőrök felvásárlásában oly jelentős szerepet betöltő és a mezővárosi gazdatársadalom, ill. a konkurens görögök nyugalmát egyre inkább veszélyeztető zsidóság vagyonosabb rétegének betelepedése fokozódott. Természetesen a kereskedelem jelentőségének elbírálásakor az elsődlegesen döntő tényezők majd a statisztikailag is kifejezhető és más településekhez viszonyított számarányok lesznek. Egyelőre biztonsággal anynyit mondhatunk, hogy a hivatalosan vezetett nyilvántartások alapján a kecskeméti piac vonzásterülete a XVIII—XIX század fordulóján kb. 70 km sugarú volt. Meghatározó fontosságú a marhakereskedelem, ami azután valóban fokozatosan elveszítette jelentőségét. 24 Szinte közhelyszerűvé koptatott már az a megállapítás, hogy a magyarok általában nem foglalkoztak kereskedelemmel, s az az idegenek — németek, rácok, görögök, örmények és zsidók — kezébe került. Sőt, a XVIII. században a nép nyelvén a görög elnevezés nem utalt kifejezetten a nemzetiségre, hanem gyűjtőfogalom volt, s jelenthetett rácot, bosnyákot, bolgárt, cincárt, török zsidót stb. 25 Hornyik is joggal állapíthatta meg, hogy Kecskemét kereskedelmét is a görögök és a zsidók tartották kézben. Az előbbieknek e városban a XVIII. században virágzó companiajuk volt. Azonban a török alattvalók, így a görögök bevándorlása az 1774. évi hűségeskü-rendelet után véget ért, bár Kecskeméten is még évtizedekig meghatározó és hasznos kereskedelmi tevékenységet folytattak. Lassú hanyatlásukkal együtt mindin23 Wellmann Imre: A magyar mezőgazdaság a XVIII. században. Bp., 1979. 83-84. p. Ez a növekedés pontosan az 1767 és 1780 közötti időszakra volt érvényes. 24 Sükösd Jánosné: A piac és az állatvásárok forgalma Kecskeméten a 18—19. század fordulóján, 93., 99., 104. p. In.: Történeti Statisztikai tanulmányok, 5. sz. Fel. szerk. Dr. Csahók István, Bp., 1984. 25 Eckhardt Ferenc: Kereskedelmünk közvetítői a XVIII. században. Századok, 1918. LII. évf. . . . sz. 356. p.; Grünwald Béla: A régi Magyarország. 1711—1825. Bp., 1910. 282. p.; Petri Edit: A kecskeméti görög kereskedők története a XVIII. században, 19. p. In.: Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei. Cumania III. Kecskemét, 1975.
