Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

zésünkre áll. Erre az időszakra vonatkozó folyamat bemutatására még senki sem vállalkozott. Az egyes területek nagyságrendjének felvázolása nélkül megközelítően pontos képünk sem lehet, nem érzékelhetjük, milyen súlyt kapott a gabonatermesztés, a szőlő- és gyümölcstermesztés a lakosság megélhetésében, illetve a vagyonképzésben részben a hódoltság idején, részben az azt követő évtizedekben. Ugyancsak nagyon hézagosak ismereteink az egyéb ingatlan mennyiségi alakulásáról és rétegképző szerepéről is. A végrendeletek adatainak ezirányú összesítése elősegítheti az első nagyobb időszakot átfogó áttekintést, egy megalapozott vázlat megrajzolását, amelyet a többi forrás aprólékos feldolgozása és elemzése során tovább lehet részben finomítani, részben korrigálni.

29 Elöljáróban a háztulajdon alakulását célszerű áttekinteni. A X. táblázat alapján ez a fajta ingatlan 1711 előtt a végrendelkezők kb. harmadának volt tulajdonában, illetve ilyen arányban végrendelkeztek vele kapcsolatban. Ez az arány rohamosan emelkedett, pontosabban rohamosan nőtt azoknak a testamentumoknak a száma, amelyek erre a vagyontárgyra érdemesnek, szükségesnek tartották kitérni: 1711—1745 között már 40,8, később pedig 66,5%-ban. Tekintettel arra, hogy mind a lélekszám nagy ütemben nőtt a városban a XVIII. század folyamán, mind pedig a házak ára jelentősen emelkedett, az épületek egyre tágasabbak és igényesebbek lettek, a városban jelentős arányú építkezés mehetett végbe. Figyelemre méltó, hogy a lakosság minden rétegén belül számottevően emelkedett a háztulajdonról rendelkezők száma, aránya. Érdemes kitérni itt is arra, hogy Kecskeméten minden gazda rendelkezett házzal, és akinek nem volt ilyen tulajdona, az zsellérnek számított. Bár a háztulajdonról rendelkezők növekvő aránya is kétségtelenné teszi, hogy a háztulajdon fontossága, súlya számottevően nőtt a paraszti tulajdonon belül, utalnunk kell arra is, hogy több ház örökbehagyása egyáltalán nem jellemző erre az időszakra. Tehát a jövedelemszerzésben, a rétegképző tényezőkön belül a háztulajdon nem játszhatott meghatározó szerepet. A malom, rendszerint szárazmalom, bár az épületek, építmények közé tartozik, funkcióját tekintve egyértelműen a termőszférába tartozott. Kecs29. Az általam vizsgált testamentumok a következő fajta ingatlanokat említik: ház, kert, szőlő, szántó, malom, bolt, gyümölcsös. Tehát a feldolgozást segítő táblázat fejlécére ezek kerültek (mindhárom időszakban). Az oldallécen rétegenként a következő mutatókat jelöltem meg: — első sor: hány végrendeletben találtam az adott ingatlanfajtára utalást - második sor: az előző szám hányad része az ebbe a rétegbe sorolt összes testamentumok számának (tehát az adott réteg hány százalékának volt ilyen ingatlana) %-ban kifejezve - harmadik sor: ebben az időszakban az összes ilyen ingatlant említő végrendelkező hányad része tartozik ebbe a társadalmi rétegbe (%-ban kifejezve). Az összesennél nincs feltüntetve, mivel ez 100%.