Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

keméten 1690-ben 34 adózó tulajdonában 38 szárazmalom volt.

30 Ez a szám érthetően eltörpül az egyéb ingatlanokkal rendelkezők száma mellett. A véletlen is közrejátszott abban, hogy a több mint száz év alatt mindössze 15 esetben történt malomról végrendelkezés. Az viszont már kevésbé írható a véletlen számlájára, hogy a 203 törpebirtokos végrendelkező között csupán egyetlen akadt, aki szárazmalmának örökösét megjelölte. A 164 kisbirtokos között három található, a 87 közepes vagyonnal rendelkező gazda közül 4, míg a 31 nagygazda között 6 ilyen tulajdonos fedezhető fel. Tehát a jelentős hasznot eredményező létesítmények kétharmada a végrendelkezők negyedét kitevő két legmódosabb réteg kezében volt. A növénytermesztés egyik alapfeltétele, a szántóföld ritkán jelenik meg a végrendeletekben. Ennek a legfőbb oka az, hogy Kecskeméten merőben mások voltak a földtulajdonviszonyok mint a jobbágyfalvakban. Itt nem alakultak ki jobbágytelkek. Miként már utaltam rá, a szántók és a legelők a város tulajdonában voltak. A szántóterületeket az itt élő gazdáknak, tehát azoknak, akiknek volt házuk a városban, a tanács életfogytiglani használatra adott bérbe, árendába. Ezt nevezték „város adománya" földnek. Emellett kisebb arányban létezett ún. pénzes, azaz pénzen vásárolt birtok is, de ezek inkább a kertek és a szőlők esetében figyelhetők meg. A város határában lévő földhasználat alakulása sajnos még nincs maradéktalanul tisztázva. A kert lényegesen szélesebb körben képezte a tulajdon tárgyát már a XVII. században is, de távolról sem volt általános a kerttulajdon a gazdák között sem. Az 1677—78. évi adókönyvben 111 kertes és 206 „kertetlen" gazdát tartottak nyilván névszerint.

31 Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy erről az ingatlanról történő végrendelkezések száma 1745 után ugrásszerűen megnőtt. A testamentumok alapján kirajzolódó adatsorok is azt érzékeltetik, hogy egyrészt 1745 előtt még egyfajta demokratizmus érvényesülhetett a kertek kiosztásánál, később egyre általánosabbá válhatott az egykori városadománya kertek pénzes kertekké történő válása. Ezt érzékelteti az is, hogy 1745-öt követő negyedszázad alatt kb. kétszer annyi testamentum emlékezik meg kert átörökítéséről mint az előző csaknem száz év alatt, bár látnunk kell, hogy a végrendelkezők száma is jelentősen megnőtt ebben az időszakban. Kétségtelen, hogy növekedett rétegképző szerepe az évek során, de ez még nem volt igazán erőteljes. Nyilván ennek következménye, hogy a két leggazdagabb réteg birtoklási aránya távolról sem olyan nagy mint a malom vagy a lóállomány esetében. A termőföldek közül a legszélesebb körben fellelhető ingatlan a szőlő volt. E növényi kultúra kiterjedtségét több tényező is elősegítette. Egyrészt a bor 30. BKML, IV. 1504. Közmunkaösszeírások, 1690. 217—218. 31. Uo. 1508/c, Adólajstromok, 1677—78. 224—228.