Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján

sok úgy látszik megszenvedték a legelők csökkenését. Mind az egy végrendelkezőrejutó átlag, mind az állományból való részesedésük aránya kedvezőtlenebbül alakult mint a kisbirtokosok esetében. A gazdag cívisek között a juhászat iránti érdeklődés a beállott válságos időszak miatt úgy látszik valamelyest csökkent. Ezzel szemben az egy végrendelkezőre jutó átlag az előző szakaszhoz képest megkétszereződött, és ennek következtében 8 juhos gazda kezében összpontosult a végrendeletekben érintett állomány nagyobb része. A többi háziállat nagyon esetlegesen fordul elő a végrendeletekben. Ezek közül a sertéstartásra érdemes röviden kitérni. 1711 előtt csupán két szegény végrendelete tesz róluk említést. 1745-ig terjedő időközben csupán egy kisbirtokos jelöli meg malacának későbbi tulajdonosát, és rajta kívül négy középgazda hagyományoz utódaira összesen 22 sertést. Az ötvenes-hatvanas években minden rétegből találunk velük kapcsolatos végrendelkezést, de számuk minden esetben csekély: két törpebirtokosnál 3, három kisbirtokosnál 9, ugyancsak három középbirtokosnál 8, és egy gazdag parasztnál 11 sertés tulajdonjogáról rendelkeztek. Ez az utóbbi adatsor mindenesetre a sertéstenyésztés számottevő terjedését jelzi, ami minden bizonnyal a takarmánynövények, illetve kapásnövények terjedésével is kapcsolatban lehet. Érdekes és feltétlenül említésre méltó, hogy kecskéről Kecskeméten egyetlen esetben sem emlékeztek meg a végrendelkezők. Ez kétségtelenül azt jelzi, hogy az előző századokhoz hasonlóan ezen a vidéken igen csekély számban tarthatták ezt a haszonállatot, és így az örökbehagyás során még ott is, ahol tartották, elenyésző értéket képezett. Szamárról két végrendelet emlékezik meg. Egy törpebirtokos 1, és egy gazdag paraszt 3 szamár örökbehagyásáról gondoskodott. Minden bizonynyal a juhászattal kapcsolatosan használták ezeket. Szárnyasokra és kisebb háziállatokra a végrendeletek nem tértek ki. d) Az ingatlan megoszlása Kétségtelen, hogy a hódoltság alatt Kecskeméten a meghatározó gazdálkodási ág a nagyállattartás, részben pedig a juhászat volt. Az is kétségtelen viszont, hogy a különféle növénytermesztés a Kecskeméthez hasonló kertes városokban mindvégig fellelhető, a lakosság megélhetését számottevően befolyásolta, ezen túlmenően a különféle szolgáltatásainak teljesítését részben vagy egészben biztosította, így a hódoltság alatt is rendkívül fontos ágazat volt. Mivel kétségtelen, hogy a nagyállattartás volt a meghatározó, a város gazdaságtörténetével foglalkozók figyelmét is ez kötötte elsődlegesen le. így nagyon mozaikszerű, és szűk körre korlátozódó az az ismeretanyag, amely Kecskemét XVII—XVIII. századi növénytermesztési kultúrájáról rendelke-