Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

ket sem művelik mások, mint a parasztemberek és ugyanaz történik akár napszámban, akár robotmunkában. Valamennyinek kereskedelme úgy van szabályok közé szorítva, hogy a magyar nép számára el van vágva a kereskedelemnek minden útja. Például: Az az egy pár hizlalt ökör, amelyet Magyarországon 60 vagy legfeljebb 70 Ft-ért vásároltuk meg, nem hajtható ki Bécsig 34 Ft-nyi különköltség nélkül, a Birodalomba, avagy a külső tartományokba, vagy nem engedik kihajtásukat, vagy a kereskedők tudatosan nem hajtják ki őket az említett óriási különköltségek miatt. A magyar borok jelesül pedig a hegyaljai borok kivitelét szintén rengetegféle fizetnivaló gátolja. És ez az oka annak, hogy a Sopron-i, a Ruszt-i, a Pozsony-i, a Szentgyörgy-i, a Bazin-i és a Modor-i táj, amelyek mindegyikének egyedül a bor a jövedelem forrása, csaknem végpusztulásba került, s nyögi sorsát és e tájak népe rövidesen arra kényszerül, hogy a nagy megmunkálási költségeket felemésztett szőlőit elhagyja, s azok parlagon maradjanak. De ezt sínyli az egész Hegyalja-i táj is, mert a lengyelek, akik főleg az ő boraikkal élnek, részben az országukban dúló belviszályuk miatt, részben pedig azért, mert a kölcsönös kereskedelemben általuk Magyarországra behozott vászonneműk kiviteli különköltségét 5%-ról 30%-ra emelték fel, s ez megakadályozza őket a kivitelben. A termények is vagy kiviteli tilalom alá esnek, vagy magas különvámokkal sújtják őket, ezért mivel kiviteli lehetőség nincs rájuk, a tervezet készítőjének véleménye szerint nem lehet és nem is szabad a jelenleginél nagyobb mennyiségben termelni ezeket. A fenti három tényezőn kívül Magyarországnak nincs olyan java, amelyet gazdasági helyzete megjavítása, illetve a kereskedelem fellendítése érdekében latba vethetne: e megjavításról és fellendítésről már annyi honi értekezés született, s annyi törvényt is alkottak róluk, de egyiküknek se lett eredménye, és ez a tény nyilvánvaló biztonságot szolgáltat afelől, hogy nincs a kereskedelemnek, nincs a közgazdaság megjobbításának kibővítésének más útja, más módja, mint az ország termékfeleslegeinek szabad, és ennyire magas vámokkal nem terhelt kivitele, és azt nem szabad feltételezni, hogy a tilalmakat feloldják, s ha a vámokat, és különvámokat, melyek az árucikkek árát szerfölött megemelik, arra az arányra csökkentik, hogy a magyar termékeket rendeltetési helyükön és a velük élő népek számára ezentúl jobban megfizethető áron lehet eladni és viszont ott vásárolni: ezáltal kisebbedni fognak az állam vám és különvám jövedelmei. Mert ha így csökkentik ennek érdekében a vámtételeket, akkor összehasonlíthatatlan mértékben megnő a kereskedelem illetve a behozatal és a kivitel, ezért ami jövedelmet most hoz a kiviteli és behozatali költségtételek nagysága és mennyisége, azt meghozná a fenti esetben és kipótolná a kereskedelmi ügyletek nagyobb sűrűsége. És ezen felül: az egymásközt kereskedő mindkét nép erői gyarapodnak, s