Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

a saját népük könnyebben biztosítva megélhetését, mindenképpen képesebbé válik arra, hogy ne csak az ez idő szerint reá kirótt szolgáltatásokat viselje el, hanem rövid idő alatt még többet is adózzék, mint amennyit a vámok bérlői ez idő szerint bérleti díj címén fizetnek. Ehhez hozzájárul még egy másik eszköz is, jelesül: olyan kézműipari üzemek létesítése, amelyek megfelelnek a magyar termeivényeknek, annak érdekében, hogy ne kényszerüljön Magyarország, de a többi örökös tartomány se külföldről azt visszahozni, amit a kivitt magyar nyersanyagokból külföldön gyártottak. Ezeket az üzemeket azonban nem a Kincstár költségén kellene fenntartani, illetve létesíteni, hanem magántársaságok útján, csak a kiváltságos feltételeket kellene számukra biztosítani. Példák ugyanis azt bizonyítják, hogy a királyi üzemekben a státusbeli és a javadalmas személyzet maga kimeríti mindazt a hasznot, ami a magántársaságoknál elegendő a teljes üzembentartáshoz, ezért a királyi üzemek termeivényeinek árát magasabbra szabják meg, ugyanakkor mégsem jó minőségű a gyártmányuk, mert csak ritkán kerülnek hozzáértő igazgató és munkafelügyelők ezekbe az üzemekbe. Ezzel szemben a magántársaságok üzemeiben olyanok is vannak, a vezetők között, akik korábban maguk is gyártottak, következésképpen a gyártást a gyakorlatban és nem elméletben tanulták meg. Amit a tervezet készítője a gyapjúról és a dohányról hoz fel, az nem nagy jelentőségű. Ugyanis a gyapjú finomításához már úgy tűnik alig hiányzik valami is: mert az bizonyos, hogy már valamennyi jól szervezett uradalmi magtárban már kizárólag német juhokat lehet találni, sőt: már a parasztoknál is nagyobb részben ilyenek találhatók, ami már abból is világos, hogy a házi, illetve hazai szükségletet felülmúló nagymennyiségű gyapjú a szomszédos örökös tartományokba szállítódik ki, hogy ott a kézműiparosok kikészítsék. És ugyan van még sok helyen magyarjuh is ezeknek gyapjúját azonban durvább és a szőrök készítésének alapanyagául szolgáló nemkülönben derékaljak, valamint a magyar nép szokásainak megfelelő egyéb ruházati cikkek durvább posztó anyagának előállítására célszerűen fel szoktak használni. Ez tehát mindaz, amit ez a legengedelmesebb Magyar Királyi Udvari Kamara az elöl idézett tervezet rendjét betartva a legalázatosabban jelenteni kívánt, és amit a saját szférájához, működéséhez, valamint kötelezettségéhez tartozónak vélt. Egyebekben pedig stb.