Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

a 4 helység a felszabadulásig szinte majdnem tiszta német község maradt annak megannyi előnyével együtt. Annak ellenére, hogy a kalocsai érsek Hajós és Nemesnádudvar, a kamara pedig Csatalja esetében a leggyengébb talajú, rossz fekvésű helyre telepített, az uralkodói pátensekben foglaltakból szigorúbb, nehezebb feltételek mellett, az új telepesek hatalmas erőfeszítések révén virágzó mezőgazdaságot, gazdag szőlő- és gyümölcskultúrát honosítottak meg. Vitalitásukat, életkedvüket bizonyítja, hogy miközben ezen községek lélekszáma állandóan nőtt, sokan kirajzottak innen a szomszéd, de távolabbi településekre is. A hartaiak egy része Vadkertre (később Soltvadkert), hajósiak Nádudvarra, Kunbajára kerültek. A 18. század elején szinte valamennyi Észak-bácskai községben találunk csataljai bevándorlókat. IV. Német telepítések és rátelepítések Mária Terézia korában (1740—80) A magyar kamara elnöke, Grassalkovich Antal tekintélyes bácskai birtokok tulajdonosaként is világosan látta, hogy a telepítések fokozása nemcsak földesúri, hanem egyben állami érdek is. Mint a királynő bizalmasának, nagy szerepe volt abban, hogy Mária Terézia maga rendelte el, hogy az ország déli részein, ahol a népesség kevés és sok a puszta terület, a földesurakat telepítésre kell kötelezni. Mivel ezen terület legnagyobb földesura maga a kincstár volt, meghagyta, hogy a kamara mutasson példát ezen a területen is. Mária Terézia első, 1759. január 6-án kelt pátense így szólt: „Feltételek, melyeket a római császári és királyi fenség biztosít azon Felső-Ausztria előállamaiból, kimondottan római katolikus vallású német családok számára, akik a magyar Királyságba, mégpedig a Tisza mellett található Bács kerületbe és ugyanúgy a Maros folyó mellett fekvő Aradra megtelepülnek. Éspedig Először: a megtelepülni kívánó német családok, egy elegendő erdővel, egészséges vízzel, mellette termékeny szántófölddel és réttel rendelkező területen jelenleg műveletlen területet kapnak, hogy ezeket mindenkor tökéletes békességben művelni tudják. Ezen földekkel körülhatárolt helységek külön határkövekkel lesznek megkülönböztetve, hasonlóképpen, mentesek lesznek minden császári, királyi, uradalmi adótól és vagyoni szolgáltatástól három évre. Másodszor: megfelelő számú lakosság esetén a községben a császári és királyi uraság részéről templom és paplak építtetik a kincstár költségén, úgyhogy minden község egy állandó papot vagy lelkészt fogadhat nációjából. Harmadszor : állandó jelleggel császári és királyi alattvalóként lesznek