Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

nagy kiterjedése nélkülözi az elegendő népességet, mely területére befogadható volna, és mert a népesség hiánya miatt csak pusztaságok láthatók, melyeknek újratelepítése a királyságnak és őfelségének hasznot hoznának, az összegyűlt karok és rendek kérik őfelségét, hogy az örökös tartományokban és a Szent Római Birodalomban bocsásson ki felhívást, hogy biztonsággal jöhet minden szabad ember, aki át akar települni . . ." A 103. törvénycikk a javaslatnak megfelelően a következőképpen rendelkezik: „Ő legszentségesebb fensége jóságosan meg fogja engedni, hogy bármely szabad embert 6 éven keresztül minden közadó fizetésétől való mentesség feltétele mellett az országba hívhassanak, és hogy e szabadságot országszerte kihirdethessék. 1. § Hogy pedig ez iránt a nyílt parancsokat a római szent birodalomban s Ő legszentségesebb fensége szomszéd országaiban és tartományaiban kihirdethessék: ezt az említett szent Birodalom, s a szomszéd országok és tartományok rendéivel kell elhatározni." A törvény igen szűkszavú, de lehetőséget biztosított arra, hogy azok a nagybirtokosok, akik a telepítés szükségét érezték, a lehető legkedvezőbb feltételekkel csalogathatták birtokaikra a németeket. III. Károly 1726-ban Wormsból az egyházi és világi fejedelmekhez, földesurakhoz intéz felhívást a magyarországi telepítés szervezetté és tervszerűvé tétele végett. Az uralkodó kéri annak közzétételét, hogy a családok csak a földesuraik tudtával és hozzájárulásával, a megbízottak által kiállított útlevéllel utazhatnak Magyarországba, ellenkező esetben a kivándorolni szándékozókat a határnál visszautasítják. A kivándorolni szándékozók csak jobbágyi mivoltuk megváltása esetén kaptak elbocsájtó levelet. Ennek neve ABZUG volt. A megváltás összege elég súlyos volt, és a kivándorlók tulajdonának bizonyos százalékát tette ki tartományok és időszakok szerinti váltakozással. Például 1744 és 1764 között Speyer tartományban: egy férfi után vagyonértékének 10%-a, egy feleség után vagyonértékének 12%-a, fiúk után vagyonértékének 2%-a, leányok után vagyonértékének 3%-a volt. Tehát ez az Abzug a család vagyonértékének mintegy negyedét tette ki, 1744 előtt és 1764 után ez a megváltás majdnem kétszerese volt a fent leírtaknak. A család ezen felül a magával hozott érték után még 10% elbocsájtási