Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

ZORN Antal: Német betelepülések a mai Bács-Kiskun megye területére a XVIII. és a XIX. században

ben nagyobb követelésekkel lépett fel, és azok továbbálltak —, hogy helyükbe települő németek engedelmesebb alattvalók lesznek.

16 A német telepesekkel tehát gazdaságilag is nagyon jól jártak a telepítő földesurak. f) A politikai meggondolások nem kis szerepet játszottak a telepítésekben. Ha a politika sűrített gazdaság, akkor nemcsak gazdasági kérdés, hogy az ország a török uralom alóli felszabadulásakor népességben, munkaerőben roppant szegény, gazdaságilag haldokló állapotban volt. Ezen a helyzeten csak a telepítéssel lehetett segíteni, mert ahol nép van, ott pénz is van. III. Károly az „elnéptelenedett területnek a kereszténység védfalává tétele végett" kéri a hesseniek kivándorlásának előmozdítását, mert a kincstári telepítések határvédelmi övezet létesítését is célozták. Mária Terézia 1763-as pátense szerint azért is telepít, hogy békekötés után (a 7 éves háborúról van szó) a csapatoknál szolgálaton kívüliekké vált katonák, továbbá más, mindkét nembeli ott-tartózkodó emberek terhet ne okozzanak (mármint Sziléziában és Szászországban), és mind kevesebb ok legyen arra, hogy a már kiadott belbiztonsági intézkedések elleni magatartást tanúsítsanak. A 19. és 20. században a németek telepítését többen germanizációnak is nevezték. Látszólag alátámasztja állításukat Kollonics Lipót püspök, kamarai elnök Einrichtungswerk c. tanulmányában szereplő indoklása, miszerint a németek telepítésével a lázadó magyar vért keverni kell a némettel, s így a birodalom is könnyebben lesz kormányozható. Valójában Kollonics itt azt akarta, hogy a német telepítés révén Magyarország a Habsburg-monarchián belül olyan státust nyerjen, mint a többi örökös tartomány. Ezt a Habsburgok nem fogadták el, s egyik telepítési pátensben sem szerepel az elnémetesítés, mint célmegjelölés. III. Német telepítések III. Károly (1711—40) idején Az egyéni földesúri telepítési akciók után elérkezett az idő, hogy legmagasabb szinten szabályozzák a telepítéseket. A pozsonyi országgyűlés 1723-ban terjesztette elő javaslatait és hozott törvényt a telepítés tárgyában. A magyar karok és rendek 1723. évi 103. számú törvényjavaslata a következőket tartalmazza: „Mivel a Magyar Királyság és a Szent Koronához tartozó területek 16 Kőhegyi Mihály: I. m. 50. oldal.