Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Itt is ugyanarra a következtetésre kell jutnunk, mint az 1757-es összeírás esetében: bár a rovatok között szerepel a 16 éven felüli fiúk és lányok száma, több esetben ezt ki is töltötték, a kapott végeredmény arról győzhet meg bennünket, hogy gyakorlatilag csak a felnőtt lakosságot vették figyelembe. Ha a rovatok megszövegezését követték volna, elképzelhetetlen, hogy háztartásonként olyan békés időszakban mint 1780 is volt, csak 2,07-os átlag jönne ki. Az 1772-es összeírás, illetve annak elemzése éppen ellenkező következtetés levonását teszi indokolttá.

71 A két fö után adózó háztartások aránya 77,1 %. Azoknak a családoknak az aránya, ahol csak egy főt adóztattak meg: 10,5%, míg a 3, illetve a négy fő után adózóké 6,7, illetve 5,7%. A két legszegényebb rétegen belül az adózásra kötelezetteknek a háztartások számához viszonyított aránya valamivel alacsonyabb. Ez azt jelenti, hogy viszonylag magasabb az egy felnőtthöz kapcsolódó családok száma, illetve aránytalanul csekély volt az olyan család, ahol 3 vagy négy felnőttet adóztattak meg. A vagyonosabbaknál az ellenkező tendencia érvényesült. Az adózásra kötelezett személyek számbavétele után lehetőség van arra, hogy az adóterheknek az egyes vagyoni rétegekre történő kivetését csaknem teljes pontossággal összegezzük. A XXVI. táblázat alapján kapunk erről áttekintést. A kivetett adó nagysága 1757-hez viszonyítva 25%-kai nőtt. Érdemes kiemelni, hogy a pénz értéke ez idő alatt gyakorlatilag változatlan. Ha figyelembe vesszük, hogy a város háztartásainak száma csaknem 37%-kal emelkedett, az adó növekedése nem mondható különösebben nagynak. A korábbi összeírás adataival való összevetés további jelentős megfigyeléseket tesz lehetővé. A személyekre és a különféle ingó és ingatlan vagyonra kivetett adó aránya korábban 47,6:52,4 volt. Tehát az 1780-as összesítő adatai jelentős átrendeződést érzékeltetnek, mivel az arány 53,8:46,2-re módosult. Ez azt jelenti, hogy kb, 10%-kal nőtt, illetve csökkent a két rész közötti arány. Tehát míg a személyekre kivetett adó kb. három és fél ezer forinttal nőtt, az összes többi adóalapra kivetett összeg csak kb. ezer forinttal emelkedett. Tehát a 723 nincstelen háztartás, amely saját munkaerején kívül semmivel sem rendelkezett, kénytelen volt vállalni az adóteher 9,5%-át. A szegénység különböző fokozatán álló, gyakori, vagy rendszeres bérmunkavállalásra kényszerülő törpegazdákra nehezedett az adóterhek 42%-a. Tehát a két legszegényebb réteg, amelynek csak a termelési eszközök töredéke volt tulajdonában, az adóterhek több mint felének fizetésére kényszerült. A kisgazdákra ezúttal is teherbíró képességükre nagyjából megfelelő rész esett. A két 71 L. a kötet Kecskemét társadalma 1770 táján c. feldolgozását.