Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
Semmiképpen sem lehet véletlen, hogy nemcsak a felhizlalásban, hanem minden bizonnyal a fogyasztásban is számottevő átrendeződés észlelhető az egyes rétegek javára-kárára. A legszegényebb gazdák, a törpebirtokosok tulajdonában lévő tenyészállatok aránya nem romlott: 1,9%. Számottevően nőtt viszont a kisgazdák között a tenyészállatok aránya: 6,3%-ról 14%-ra. Ugyancsak figyelemre méltó a középgazdáknál észlelhető növekedés: 11,5%ról 19,4%. Tehát ez az átrendeződés csak a nagygazdák rovására történhetett, kikre jutó sertéstenyésztők aránya 80,3%-ról 64,7%-ra esett vissza. (L. XIX. táblázat.) Bizonyos területeken a sertésfalkák tartása olyan mértékűvé válhatott, hogy ez a környező gazdák érdekeit egyértelműen sérthette. A város határában viszonylag kevés volt az erdő, éppen ezért kicsi lehetett a makkoltatásra, a sertések rideg körülmények közötti felhizlalásra, illetve nevelésre alkalmas terület. Inkább a rétek, részben a mocsaras területek szolgálhatták ezt a célt, melyeken minden bizonnyal kisebb tölgyesek is fellelhetők voltak. A kondák az erdő, a megfelelő környezet hiányában maradandó nyomokat hagyhattak a legelőkön és a környező réteken. Minden bizonnyal a sokirányú panasz miatt hozott városi statútumok száma lényegesen nagyobb lehetett, mint amennyi fennmaradt. Erre utal az 1779. január 15-én kelt határozat szövege is: „Mint már 1768. 15. julii pagina nomero 1. statuáltatott vala, hogy a sertésnyájak az alpári rétből kitiltatnak, mivel a publikumnak az ott való kaszálójában sok károkat tesznek, most már a népnek panasza is ide járulván, hogy a nádashelyeket is annyira elrontották, hogy annak az egész nép nagy kárát tapasztalja, annakokáért ennekutánna sem télen, sem nyáron senki ott nyájas sertés tartani ne merészeljen, hanem a kinek tetszik olyatén sertéseit a pusztaszeri rétben tartani, megengedtetik minden fizetés nélkül." 47 Az év végén ugyanezt a határozatot terjeszti ki a tanács a szomszédos Szikrára is: „A szikrai rétbül a sertésfalkák teljességgel kitiltásának, minthogy tapasztalhatták éppen a nádban és kaszálóban nagy károkat tesznek..." 48 A következő kemény tél miatt engedett a város magisztrátusa korábbi döntéséből: „Az alpári rétben a sertéseknek tavaszig való teleltetése, a pusztaszeri rétnek távoli volta miatt... megengedtetik, úgy mindazonáltal, hogy a kiknek sertéseik ott fognak teleltetni, mindeniktől egy garast letenni tartoznak..." 49 Az a tény, hogy a város vezetői ilyen gyakran kénytelenek foglalkozni az üggyel, részben azt érzékelteti, hogy a sertéstenyésztés ezen formája jelentős 47 IV. 1504. a/2. II. LXV. 48 Uo. 1779. november 16. 49 Uo. 1780. november 27.