Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

Réteg 1—2 3 6 Számuk összesen Háztartások száma nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 1676 5 620 21 174 12 110 31 13 24 32 1 1 4 12 16 141 196 652 1682 655 214 185 nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 470 1 723 471 1 nincstelen törpegazda kisgazda középgazda nagygazda 723 2146 621 174 110 5 21 12 31 1 13 24 32 1 1 4 12 19 141 196 652 723 2153 656 214 185 mindösszesen 3774 69 70 1008 3931 méretűvé vált, részben azt, hogy a nem kívánt következmények is sok érdeket sérthettek. Nehéz lenne bizonyítani, hogy ezen a tájon a méhészet az adottságok mostohasága miatt, vagy a túlságosan is szigorú adóztatás miatt szorult-e vissza egyre jobban. Az viszont kétségtelen, hogy meglepően erőteljes visszaesést jeleznek az adóalapokat nyilvántartásba vevő lajstromok. Nem tudni persze, hogy éppen az igen csekély bevételi lehetőség miatt hagyták-e gyakran figyelmen kívül a regisztrálók. (L. XX. táblázat.) A csupán 20 háztartást alapul véve, amelyekre méhek után vetettek ki adót, azt jelentette, hogy csak minden 200-ik háztartásba jutott méhész. A kaptárok száma is csekély, kb. 40 családra jutott egy-egy. A korábbi századokhoz képest is komoly visszafejlődésről kell szólnunk e tekintetben is. Egy történeti statisztikai feldolgozás során nem lehet vállalkozni arra, hogy az adatsorok vizsgálata alapján feltáruló jelenségek sokoldalú magya-