Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
A gabonatermésről készített 1780-as összeírás további megfigyelésekre is lehetőséget biztosít. A VI. táblázatban összegyűjtöttük azokat a nagygazdákat, akiket az első tizedben írtak össze. Három gazda adatai nem találhatók ugyan (Dómján István, Sipos Ferenc és Tormási András), de a további 13 gazdag paraszt gabonatermésére vonatkozó adatokból is levonhatunk néhány fontos következtetést. A teljesebb kép érdekében kiegészítettük az adóösszeírásnak a szántóföldek nagyságára vonatkozó adataival. Kétségtelen, hogy a feltüntetett szántókat nemcsak gabonatermesztésre használhatták. Arra sem történt utalás, mekkora területek maradtak esetleg parlagon. Tekintettel arra, hogy szinte semmiféle támpontunk sincs, milyen nagyságú termést takarítottak be egy holdról, talán mégsem felesleges rögzíteni, mekkora termés tartozott vékában megadva egy-egy területhez. Ezek az átlagok rendkívül nagy szélsőségek között mozognak. Hangsúlyoznunk kell ismételten, hogy kivétel nélkül gazdag parasztokról van szó, akik a szántók megműveléséhez a szükséges igával, anyaggal és munkaerővel feltétlenül rendelkeztek. A legmagasabb hányados Valkai András szántóinál jelentkezett, ahol pedig kivétel nélkül kerek százasokban rögzítették a mennyiséget, tehát minden bizonnyal lefelé kerekítették az egyes tételeket. A 17,1 vékás átlag holdanként 5,3 hl-es kb. négy mázsás átlagnak felel meg. Kirívóan alacsony Poor István 67 zsákos szántójára kivetített 150 vékás termésmenynyiség átlaga: 2,2 véka. Hangsúlyozván, hogy a pontosabb körülményeket nem ismerjük, így a legnagyobb átlagot lehet esetleg kiinduló alapul venni. Az kétségtelen, hogy a bevallott termékmennyiségek alapján elég alacsony termésátlagokkal számolhattak a gazdák. A termés nagysága és a házi szükséglet közötti különbség sejteti, mekkora terméktöbblettel lehet a nagygazdák esetében ebben az esztendőben számolni. Bár itt sem teljesen egzaktak az adatok, egyfajta tájékoztatásra feltétlenül alkalmasak. Ha figyelembe vesszük, hogy hasonlóval korábban nem találkoztunk, feltétlenül érdekesek lehetnek. A 13 nagygazdánál a búza termésének átlagosan 29,4%-a, az árpának 26,1 %-a, a zabnak pedig 24,5%-a volt többletnek tekinthető, amely mennyiséget minden bizonnyal piacon értékesítettek. Ezek az arányok reálisnak tűnnek. Tekintettel arra, hogy ismerjük a gabonaárakat 1781-ből, nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, mekkora hasznuk származhatott átlagosan a gabonatermesztésből. Következtetni tudunk arra, milyen haszonnal járhatott egy átlagos nagygazda gabonatermesztő tevékenysége. A 13 I. tizedbeli nagygazda összesen 642 zsákos szántón gazdálkodott. Ez 49,4 zsákos, holdas átlagnak felelt meg, ami távolról sem jelentéktelen. A bevallott búza termése 1440 véka volt, amelynek az átlagára 1781-ben vékánként 53 dénár volt. 36 Ennek 36 Iványosi-Szabó Tibor: Az árak alakulása Kecskeméten 1662—1790. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII. 200. old.
