Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

azaz kb. három dicával volt megterhelve. Ezek között volt Benkő István is, aki 10 zsákos pénzes kert, 5,5 zsákos pákai bérlet, 4 jármos ökör, 1 fejőstehén, 6 barmos öreg marha, két harmadfű, egy másodéves borjú, 3 hámos ló, 4 kapásszőlő és egy harmadosztályú ház után 724 dénár fizetésére volt kötelezve.

25 A korabeliek is minden bizonnyal jómódú, de nem igazán gazdag parasztnak vélték Fazekas Mihályt, aki 20 zsákos pénzes kert, másfél zsákos pákai szántó, 4 jármos ökör, 1 fejőstehén, 1 barmos öreg marha, 2 hámos ló, egy méneses ló, 2 tenyészsertés, 30 juh, 4 kapás szőlő és egy harmadrendű ház után 858 dénár adó fizetésére volt kötelezve.

26 A korabeli értékítélet szerint is nagygazdának, gazdag parasztnak minősült az, aki 3 dicánál nagyobb összeggel volt megterhelve. Közöttük nem kiemelkedő vagyonúak közé tartozott pl.: Deák István, aki 18 zsákos borbási szántó, 8 jármos ökör, 3 hámos ló, 2 méneses ló, 30 tenyészsertés, 200 db juh, egy 12 kapásszőlő, egy elsőosztályú ház és egy malom után 1994 dénár adót fizetett.

27 Hasonló nagyságrendű volt, bár összetétele merőben más jellegű, Mester Gergely tulajdona is: 82 zsákos pénzes kert, 8 jármos ökör, 1 fejőstehén, 6 barmos öreg marha, 6 harmadfű, 6 másodéves borjú, 2 hámos ló, 4 méneses ló, 2 harmadfű, 1 másodéves csikó, 18 kapás szőlő és egy elsőosztályú ház. Ezek után 2412 dénár adót vetettek ki rá.

28 Tekintettel arra, hogy e korszak gabonaűrmértékeinek, pénz-, ár- és bértörténetének feldolgozása elkészült, a feldolgozást lényegében semmi sem zavarja.

29 II. Növénytermesztés „A magyar mezőgazdaság a XVIII. században — még utoljára — nagyjából zavartalan együttesben mutatta fel azokat a vonásokat, melyek Európa — nyugaton már-már letűnő — hagyományos agráréletét évszázadokon át lényegében változatlanul jellemezték. Legfontosabb ezek közül a természet erőire való hagyatkozás volt, amelyeket nemcsak nem ismertek, de melyek mélyébe hatolni vagy éppen engedelmessé tételükre törni egyszerű ember előtt Isten ellen való véteknek számított."

30 A Duna—Tisza közén egyre távolabbi emlékké szelídült ugyan a hódoltság, egyre szűkült az elvadult táj. A jászkunok megváltakozását követő 25 Uo. 62. 26 Uo. 228. 27 Uo. 120. 28 Uo. 271. 29. L. az előző feldolgozásban idézett pénz-, ár- és bértörténeti írásokat. 30 Wellmann: Magyar mezőgazdaság ... 128. old.