Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780

évtizedekben sorra települtek újabb községek, mezővárosok, melyeknek lakói részben idomultak az igencsak nomád állapotokhoz, részben pedig megtették a gazdasági-társadalmi emelkedés első és alapvetően fontos lépéseit. A kalocsai érsekség birtokain, a tervszerű telepítés során, nagyobbrészt német ajkú lakosság népesítette be és tette egyre kulturáltabbá a határt. Ezek hatására a kecskeméti gazdák egyre több versenytárssal találták magukat szemben az egykori, kietlen és sokak által elkerült pusztákon. A XVIII. század második felében mind élesebben ütközött össze az állattartás és a növénytermesztés érdeke. A folyamatosan növekvő lakosság számottevő hányada szorult ki az állattartás csaknem minden formájából, és vált érdekeltté mindazon növények termesztésében, amelyek viszonylag csekély igaerőt kívántak, vagy egyáltalán mellőzhetők voltak. A legelők feltörése, szőlővel történő betelepítése vagy más fajta növény termesztésére való felhasználása egyre erősebb feszültségek forrása lett. A magisztrátus két irányban volt kénytelen harcot folytatni. Egyrészt tőle telhetően gátat igyekezett szabni a legelőket feltörők, növényi hasznosításra bevonókkal szemben. „A pascuum ratificatiojára rendeltetett deputatus uraink relatiojára végeztetett, hogy valakik 1777-ik esztendőben véghez ment ratificatiotól fogava occupatoroknak találtatnak, rajtok in exemplum aliorum a statuált 6 forintnyi büntetés desumáltassék."

31 Másrészt a már kialakult növényi kultúrákat is védeni kívánta a rideg állattartással szemben. Ezért velük szemben is szankciókat kellett megfogalmazniok. „Mivel a városnak különös statútuma tartja, hogy a barmos marhák a kertek között ne legeltessenek, ezen statútum 6 forint büntetés alatt megújíttatott, annyival inkább, hogy a nagy szárazság miatt a kertek köze úgy megromlott, hogy őszig a marháknak csak nyavalyogni kelletik rajta (ide értetnek a meddő tehenek is), ha most megétetnek."

32 A jelentős számú kecskeméti összeírás birtokában is rendkívül nehéz lenne megbízható képet rajzolni arról, mely határok, puszták milyen arányban szolgálták a növényi kultúrákat. Igazán megalapozott kiindulópont majd a József-kori kataszteri feldolgozás eredménye lehet. Ennek feltárásáig támaszaink a sok esetlegességet magukban hordozó összeírások lehetnek. A Kecskemét határában folytatott növénytermesztés folyamatának érzékeltetését sajnos számottevően zavarja az a tény, hogy az 1780-as összeírás erre vonatkozó mértékegységei, pontosabban kindulópontja eltér a korábbi gyakorlattól. Az 1757-es összeírás során is a bevallott-felbecsült gabonater31 IV. 1504. a/2. Szilády Károlynak az 1775—1783. évi protocollumból való másolata. II. LXV. 1781. június 19. 32 Uo. 1781. szeptember 4. A határozat sorsa az lett mint a legtöbb hasonló szankcióé. Néhány évvel később még egyértelműbben, még nagyobb büntetés kilátásba helyezésével hozta meg a tanács újabb határozatát. Uo. 1783. április 3.