Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - III. rész: 1780
Meggyőződésünk, hogy a város társadalmának tagozódásában lényegesen meghatározóbb volt ekkor is a vagyon nagysága, a termelési eszközök birtoklásának aránya mint a gazda-zsellér megkülönböztetés, éppen ezért az elemzések során erre fordítunk nagyobb figyelmet. A vagyoni tagozódás érzékeltetése érdekében a korábbiakhoz hasonlóan öt csoportot alakítottunk ki. A nincstelenek közé ezúttal is azokat soroltuk, akik megadóztatható nagyságú termelési eszközzel nem rendelkeztek. A további rétegek közötti határ megvonásánál most is a dicát, illetve annak egész számú többszörösét vettük alapul. Kétségtelen ugyan, hogy bizonyos adóalapok esetében változott a kivetett adó összege, így nem biztos, hogy a dicát alapul véve pontosan ugyanott jelöltük meg az egyes vagyoni rétegek közötti határokat. Viszont az is kétségtelen, hogy időről-időre módosult az egyes termelési eszközök jövedelemképző hatása, az időjárástól és a különféle természeti csapásoktól függően módosult a különféle termények, állatok értékesítési lehetősége, ára. Utólag ezen változások feltárása, a fizetőképességre, a vagyon alakulására gyakorolt hatásának megnyugtató rögzítése csaknem lehetetlen. Még mindig a korabeli és helyi becslések követhetők a legjobban, tudván azt is, hogy az adókulcsot megformálok nem voltak mentesek bizonyos elfogultságtól. Minden más norma követése lényegesen bonyolultabb lenne és legalább ennyire bizonytalansági tényező húzódna meg mögötte, ráadásul semmiféle gyakorlat sem szentesítené azt. A maximálisan egy dica nagyságú adót fizető törpegazdák átlagos vagyonát érzékelteti az alábbi két eset: Böcskei Gergely 3 zsákos szántó, két jármos ökör, 5 kapás szőlő és egy harmadrendű ház után adózott. 21 Szűcs István négy zsákos szántó, két hámos ló és egy harmadrendű ház után fizette adóját. 22 Mint minden nagyobb határok között mozgó csoport esetében, így itt is, ahol 1-től 360 dénár közötti adó nagysága szabta meg a besorolást, mindkét irányban jelentős eltérések lehetségesek. Kisgazdának azt minősítettük, aki egy dicánál több adót, azaz 360—720 dénár közötti összeget volt köteles leróni. E két szélső összeg által meghatározott vagyoni réteg középső táján található pl.: Süveges Kovács István, aki 12 zsákos pénzes kert, egy fejőstehén, egy hámos ló, öt kapás szőlő és egy harmadrendű ház után fizetett 576 dénár adót. 23 A felső határ közelében volt Kőrös Pál, aki 22 zsákos szántó, két jármos ökör, 6 kapás szőlő és egy harmadrenű ház után fizetett 712 dénár adót. 24 Közepes gazdának modható az, aki 720—1080 dénár közötti adót fizetett, 21 Uo. I. tized, 122. 22 Uo. 138. 23 Uo. 123. 24 Uo. 41.
