Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

Egyetlen ipari termékéről sem vált nevezetessé Kecskemét. Éppen ezért a lélekszámhoz képest viszonylag csekély volt a város kereskedelmi vonzásköre. A szűk iparos és kereskedőréteg nagyobb része ezernyi szállal kapcsolódott a mezőgazdaság különféle területeihez. A város életébe nem mint az iparos testület tagjai, hanem legfeljebb mint a város tehetős gazdái szólhattak bele az iparosok és a kereskedők. Az összeírás feldolgozásának jellegéből adódik, hogy a számszerű adatok váltak meghatározókká. Ezek az adatsorok önmagukban is rendkívül fontosak és hasznosak, ha a fejlődési folyamatot kívánjuk segítségükkel rekonstruálni, illetve még inkább, ha az országos fejlődés, vagy más tájegység fejlődésének sajátosságaival állítjuk őket szembe. Bár hangsúlyoznunk kell, hogy ez utóbbira jelenleg csak nagyon szűk keretek között kerülhet sor, hasonló feldolgozások hiányában. Igaz ugyan, hogy negyedszázaddal korábbi adatsorok állnak rendelkezésünkre Békés megye területéről, hasonlók hiányában ezen kell érzékeltetnünk, mennyire meggyőzőek és beszédesek lehetnek a csupasz számok is. 1730-ban, egész Békés megye 19 településében, amelyek ugyancsak agrár jellegűek (köztük Békés, Gyula, Csaba stb.), összesen 2791 ökröt írtak össze, míg Kecskeméten (1757-ben) 4760-at. A tehenek száma Békésben 4664 db volt, Kecskeméten 11 378 db szarvasmarha után vetettek ki adót. A lovak száma ott: 1748 db, itt: 4239 volt. Még feltűnőbb a juhok számában fellelhető eltérés, pedig Békésben sem volt jelentéktelen a juhászat. Ott 4706 db-ot írtak össze, itt 55 534-et, tehát a kecskeméti gazdák állománya több mint tízszer akkora volt, mint egész Békés megyéé.

72 Sajnos, csak a számszerűsíthető nagyságrendek ismeretében lehet megbízható összehasonlításokat elvégezni az egyes fejlődési szakaszok között éppenúgy, mint az egyes települések vagy tájegységek között. Ezek hiánya zárja ki annak lehetőségét, hogy érdemben ilyen irányú elemzésekre vállalkozzunk, pedig csak ilyen módon lehet a fejlődés sajátosságait, illetve csomópontjait megbízhatóan kitapintani. Egyben azt is látnunk kell, hogy csak a korrektül összeállított statisztikai sorok segítségével lehet a XVIII. század folyamán egyre tömegesebbé váló források esetlegességein felülemelkedni. Egy mégoly fontos összeírás sokirányú feldolgozása során is lényegében csak egy statikus képet lehet rögzíteni egy-egy település gazdaságáról, illetve társadalmáról. Ezek a statisztikai átlagok kétségtelenül nem érzékeltetik közvetlenül azokat a társadalmi feszültségeket, amelyek az egyes rétegek és csoportok között létrejöttek, időről időre jelentős ütközéseket eredményeztek. Nem képesek felhívni a figyelmet arra, hogy egyazon társadalmi-vagyoni rétegen belül is igen eltérő érdekcsoportok keletkeztek és küzdöttek egymás72 Ember Győző: Az újratelepülő Békés megye első összeírásai 1715—1730. Békéscsaba, 1977., 63 -64. old.