Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

sal. Ennek tudatosítására feltétlenül szükség van, mert csak így nyílik lehetőség arra, hogy éppen ezeknek a tárgyilagos adattömegeknek a birtokában lehessen majd ilyen tárgyú elemzéseket elvégezni a jelentős számú egyéb forrás feltárásával. Az adóalapként megjelenő termelőerők egyes területeinek számbavétele és nagyságrendi meghatározása alapján azt rögzíthetjük, hogy a XVIII. század derekán Kecskemétnek, a legnagyobb magyar mezővárosnak is egyértelműen agrár jellegű társadalma volt, gazdasági életének aránytalanul nagy hányadát az agrártermelés jelentette. A nem, vagy akár csak a nem kizárólag mezőgazdaságból élők köre rendkívül szűk maradt. Az alkalmazotti, illetve értelmiségi munka az egyházi személyektől eltekintve egy-két tucatnyi személyre korlátozódott. A statisztikai feldolgozás is jól demonstrálja viszont, hogy ez az alapvetően agrártársadalom erőteljesen strukturálódott. Az igen széles nincstelen és törpebirtokos réteg a napszámosok tömegét biztosította a fokozatosan növekvő szőlő és gyümölcstermesztés, a kapásnövények gondozása és az állattenyésztés számára. Tekintettel arra, hogy ezekben a mezővárosokban az anyagi javak birtoklása határozta meg alapvetően, hogy egy-egy család, egy-egy gazda a város életének irányításában, a különféle gazdasági előnyök megszerzésében milyen eséllyel indult, a mennyiségi mutatók feltárása, az egyes paraszti rétegek gazdálkodására vonatkozó számszerű jelzések rendkívül fontossá válnak. Csak a bőséges adatsorok segítségével lehet érzékeltetni azt is, hogy a korábbi évszázadokhoz képes jelentősen módosultak a rétegképző tényezők. A közepes és a nagy vagyonok felhalmozásának legfontosabb eszközeként most már nem kizárólagosan a nagyállattartás és a juhászat tekinthető. A XVII. század végéhez viszonyítva nagyságrendileg nőtt a növénytermesztés. Különösen fontos ezen belül a szőlőtermesztés, a borgazdálkodás. Újabb rétegképzőként említhető a korábbinál lényegesen jelentősebbé váló mezőgazdasági feldolgozóipar. Bár nem meghatározó jellegű, de az állatkereskedelem és néhány iparág ugyancsak hozzájárult a jelentős, esetenként a kiemelkedően nagy vagyonok felhalmozásához. A közepes nagyságú és kiemelkedően nagy paraszti vagyon vizsgálata révén ki lehet mutatni, mely foglalkozási ágak, területek biztosították a legnagyobb hasznot. A termelőerők nagyságának számszerű megjelenítése egyben biztosítja azt is, hogy bizonyos termelési eszközök koncentrálódási folyamatát fel lehessen tárni. Végül arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a jelen viszonylag sokirányú statisztikai feltárás alapul fog szolgálni az 1780-as adóösszeírás feldolgozásához, illetve a mezővárosi fejlődés századvégi sajátosságainak jobb érzékeléséhez, pontosabb megrajzolásához.