Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

A NAGYGAZDÁK MEGOSZLÁSA ADÓALAPJAIK SZÁMA SZERINT Tized 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Összesen I. 3 2 4 9 3 14 II. 2 6 5 3 4 1 21 III. 2 2 11 12 6 2 35 IV. 2 8 11 11 2 34 V. 1 3 7 12 11 3 1 38 VI. 2 6 9 2 2 2 1 24 VII. 1 2 2 9 9 5 3 31 VIII. 3 9 12 7 3 2 36 összesen 1 1 4 19 58 74 47 18 8 3 233 líthatatlanul nagyobb létbiztonság minőségileg változtatta meg az ezen a tájon lakók életkörülményeit. Az adóösszeírások tanúsága szerint igen figyelemre méltó értékek halmozódtak fel a tehetős vagy rendkívül gazdag, közel félezer paraszti háztartásban. Az árutermelés és a pénzgazdálkodás csak bizonyos szűk területen vesztett teret, mindenekelőtt az élő állatok külföldre történő szállításában. Egyébként a korábbi keretek továbbra is fennmaradtak. Az összeírt javak jól érzékeltetik ennek a paraszti fejlődésnek az ekkor is jól érzékelhető kétségtelen korlátait is. A viszonylag szűk belső piac, a rossz közlekedési és szállítási lehetőségek, a feudális kötöttségek sora konzerválta a korábbi gazdálkodási struktúrát. Az egyik legfontosabb árucikk még mindig a lábon elhajtható élő állat maradt. Mellette a lovak tenyésztése és az ugyancsak az állattartáshoz kapcsolódó gyapjú és bőr volt legjelentősebb árualap. A paraszti árutermelésen belül Kecskeméten nem ment végbe érdemi specializálódás, egy vagy néhány termék nem tudott szert tenni kiemelkedő fontosságra. Még a nagyállattartás korábbi meghatározó szerepe is csökkent valamelyest a század derekán. Jól illusztrálja ezt a XXV. táblázat, amely a nagygazdák adóalapjainak számát rögzíti. A 21 adóalapból döntő többségük 11-13 félénél volt fizetésre kötelezve. A növénytermesztés, az állattartás, a mezőgazdasági feldolgozóipar legkülönfélébb területein kamatoztatták lehetőségeiket. Azt mondhatjuk, minél nagyobb vagyonnal rendelkezett egy-egy gazda, annál többféle adóalap után adózott, azaz annál több területen kapcsolódott be a paraszti árutermelésbe. Ez a tény a mezővárosi gazdasági fejlődés korlátaira is igen erőteljes fényt vet. Az ipar mindenekelőtt a szolgáltatásra koncentrálódott. A céhmesterek áruikat legfeljebb a szomszédos községekben és vásárokon értékesítették.