Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757
Érdemes utalni arra is, hogy a bortermés értékéhez képest viszonylag szerény formában lett megadóztatva. 1760-ban és 1764-ben egyaránt 4 véka búzára (kb. 120 liter) vetettek ki akkora adót, mint egy akó borra (kb. 50 liter). Ez a viszonylag kedvező adóztatási eljárás is ösztönözhette az egyébként sem lankadó termelési kedvet. A növénytermesztés egészére vonatkozóan rögzíthetjük, hogy a békésebb körülmények, a város növekvő lakossága élelmezése, az állattartás terén jelentkező válságjelek és az igen nagy termésingadozások ellenére az általában megbízható jövedelmezőség hatására a paraszti gazdálkodás egyre fontosabb részévé vált. Ezt igazolják azoknak a kérelmeknek az özöne is, amelyekkel a város lakosai a magisztrátust évről évre elhalmozták, melyekben kertért, szőlőterületért, szántóföldért folyamodnak. 23 Sajnos még csak megalapozott becslések sem állnak rendelkezésünkre arra vonatkozóan, milyen nagyságú szőlőterület állott az egyes gazdák rendelkezésére. Még kevésbé tudjuk ennek hiányában felbecsülni a terméshozam alakulását. Ilyen irányú adatokkal csak a nyolcvanas évek derekáról rendelkezünk, de ezek feldolgozása is várat még magára. Arra sincs módunk, hogy a szomszédos települések ez irányú fejlődését a kecskemétivel összevessük, mivel hasonló feldolgozás még nem készült el. A felsorolt növényeken túlmenően több más termesztése is általános lehetett Kecskeméten is. Tekintettel arra, hogy ezeket kisebb mennyiségben, kisebb helyen termelték, az adókivetéskor ezekre nem voltak tekintettel. Ha a különféle kerti növények elterjedéséről nincsenek is adataink, a kerttulajdon megoszlása révén közvetetten tájékozódhatunk, mely rétegek és milyen arányban birtokolták ezeket az ingatlanokat. (L. V. táblázat.) A „három város" határában lévő kertek jellegéről, nagyságáról, birtoklásának formájáról több véleményt fogalmaztak meg. Hornyik szerint a „városadománya kert" a jószágok teleltetésére szolgált, tanyaföldnek tekinthető szemben a „pénzes kertekkel", melyek a város határában voltak, és szabad adásvétel tárgyát képezték. 24 Legmegalapozottabban Majlát Jolán foglalkozik ezekkel a mezővárosi kertekkel. Kiemeli, hogy az állattartás céljait szolgálták elsődlegesen. 25 Mészáros szerint a későbbi Városföld területén jöttek létre a „városadománya kertek", melyek „... birtoklása apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre öröklődött a lakosság körében." 26 Ennek a megállapítás23 1504. g) Kérelmek. Különösen a század második felében szaporodnak meg a hasonlójellegű kérelmek. 24 Hornyik: Gazdaságtörténet... 70. old. A kertekkel, a kertes városokkal foglalkozó szakirodalom igen terjedelmes. Itt csak a legfontosabbakra utalunk. Győrffy István: A nagykun tanya. Néprajzi Értesítő, 1910. Az alföldi tanyák. Föld és ember, 1923. A magyar tanya. Földrajzi Közlemények, 1937. Hollander, A. N. J. den: Az Alföld települései és lakói. Bp., 1980. Romany Pál: A tanyarendszer ma. Bp., 1973. Für Lajos: Kertes tanyák a futóhomokon. Bp., 1983. 25 Malát: i.m. 51—70. A kertek nagyságára nincs pontos utalás. 26 Mészáros László: Kecskemét gazdasági élete és népe a XVI. század közepén. In: Bács-Kiskun megye múltjából II. Kecskemét, 1979., 74. old.
