Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

nak ellentmond a Nagykörösön 1742-ben hozott statútum, amely szerint azok a kertek, „...melyek ennek előtte Város adományai voltak... holta után a Nemes Városra visszaszálljon..." 27 Nóvák a városadománya kertet tekinti olyannak, amelyet „...a civis gazdák egymás között szabadon cserélhették, adhatták vehették..." Szerinte a „pénzes kertek" azok, „... amelyeket főként a bérelt, zálogolt pusztákon pénzért adott és vett bérletre a kecskeméti és a körösi tanács." 28 Az egymásnak olykor ellentmondó vélemények is érzékeltetik, hogy a megnyugtató vélemény kialakításához további levéltári kutatásokra lesz szükség. Miként erre korábban is utaltunk, az alföldi városokban a feudális viszonyok között nagy gazdasági súlya volt a kerteknek. Ennek a sokirányúan hasznosított ingatlannak a fontosságát érzékelteti, hogy az egészen kis területeket is nyilvántartásba vették. Tekintettel arra, hogy a város határában viszonylag kevés olyan terület volt, amit ilyen célra hasznosítani lehetett, a kerttulajdonosok száma a XVIII. században is csekély maradt. 1678-hoz viszonyítva, amely évből a legelső név szerinti nyilvántartás fennmaradt, számuk közel háromszorosára nőtt ugyan, de a háztartások száma ennél jóval erőteljesebben gyarapodott. A legkorábbi nyilvántartás 206 kertes és 111 „kertetlen" gazdát sorol fel. Sajnos, nincsenek a kertek nagyságára vonatkozóan adataink. A nyolcad-, tizenhatod rész nem lehetett jelentős terület. Márpedig a kerttulajdon kb. 70 %-a ilyen töredék volt. Érdemes utalni arra is, hogy még a nemesek harmadának sem volt kerttulajdona, és akiknél nyilvántartásba vettek ilyen adóalapot, annak mérete is igen csekély volt. így nem lehet meglepő, hogy elenyészően kis számban található a zsellérek között olyan személy, aki kert után adózott. A kerttulajdonosok döntő többsége a gazdák közül került ki, bár közöttük is kevesebben vannak azok, akik valamilyen nagyságú kerttel gazdálkodhattak. Csak a vagyonosabb rétegen belül mondható tipikusnak a kerttulajdon. 27 Nóvák László: A három város. Bp., 1986., 145. old. 28 Uo.