Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

Ezek az adatsorok mindenképpen azt jelzik, hogy a bortermelés egyre szélesebb körben vált az árutermelés részévé, évről évre megbízható bevételt eredményező gazdálkodási ággá. Jelenti egyben azt is, hogy bár a szőlőtelepítés üteme nem csökkent, hanem rohamosan nőtt, az egyre biztosabb hasznot hozó bortermelés miatt több száz család kezén igen jelentős szőlőterület halmozódott fel. Mindezek megállapítása ellenére azt kell hangsúlyoznunk, hogy az egyes rétegek között a szőlőskertek még mindig viszonylag arányosabban oszlottak meg, mint bármilyen más termelési eszköz. A törpegazdák közül is közel 58%-nak termett adóztatható mennyiségű bora. Közülük legalább 125 számottevő többletet szűrt el. Ez a réteg biztosította az összes termés több mint negyedét. A kisgazdák 83,6%-a foglalkozott valamilyen formában szőlőtermesztéssel. A nem egészen 500 termelőre jutott ezen adóalap 26,3 %-a, és kb. 200 kisgazda igen jelentős mennyiségű bort értékesített, amely pénzbevételének minden bizonnyal legfőbb forrása lehetett. A középgazdák közül csupán 7 % nem termelt szőlőt. Ennek a rétegnek közel fele olyan nagyságrendben foglalkozott ezzel, hogy bevételének jelentős hányada eredhetett innen. Figyelemre méltó, hogy a nagygazdák között is akadt néhány, akinek nem volt szőlője. Döntő többségük viszont igen nagy szőlőskerttel vagy sok szőlőültetvénnyel gazdálkodott. Öt nagygazda közül négy tetemes mennyiségű felesleget állított elő, és ötven %-uk évről évre igen komoly hasznot húzhatott borának eladásából. Ez a viszonylag szűk réteg birtokolta a szőlők, illetve a bortermés közel harmadát! Külön is szólni kell arról, hogy a zsellérek is közel negyede rendelkezett valamilyen nagyságú szőlővel. Igaz, hogy döntő többségük csupán 1-10 akó közötti mennyiséget szüretelt, de akadt köztük 26 fő, aki jelentős többlet előállítására volt képes. A fentiek alapján megfogalmazhatjuk, hogy a szőlőtermesztés Kecskeméten a XVIII. század első felében rendkívül gyors fejlődésen mehetett át. Ez mindenekelőtt mennyiségi növekedést jelenthetett, amelyből a társadalom legkülönfélébb rétegei részesültek, bár a zsellérek és a törpegazdák az átlagosnál lényegesen szerényebb mértékben. Az a tény, hogy a termés aránytalanul nagyobb hányada került a vagyonosabbak pincéibe, érzékelteti, hogy a pénzbevételek egyik legbiztonságosabb forrásává a szőlőtermesztés vált. A szőlőskert a haszonszerzésnek, a vagyonnak egyik fő pillére lett a városban. A paraszti vagyonon belül súlya, fontossága a nagyarányú telepítések ellenére, ill. éppen ezek nyomán fokozatosan növekedett. 22 22 Szabó Kálmán: Kecskemét szőlő- és gyümölcstermelésének múltja. Kecskemét, 1934., 83. old.