Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757
A búzatermelés fontosságát, súlyát érzékelteti az adókulcson belüli helye is. Az 1760-as kivetés alapján 100 véka búza után és 200 véka tavaszi után vetettek ki egy dicát. Közel hasonló az arány 1764-ben is, amikor 400 véka búza és 600 véka tavaszi után kellett egy dicát, azaz három rénes forint adót fizetni. 20 Az árparégtöl fogva igen fontos takarmánynövény volt az Alföldnek ezen a nagyobbrészt homokos területén is. Korábban az állattartás, részben az élelmezés céljait szolgálta. A XVIII. század derekán már a sörgyártásra is termelték. Az árpatermés nagysága alapján úgy tűnik, hogy nem követte a búza termesztésének növekedési ütemét. Tekintettel arra, hogy a korabeliek is űrmértékkel, hol pozsonyi mérővel, hol pedig fertállyal rögzítették a termés nagyságát, célszerűnek látszik az egységesítés érdekében hektoliterre átszámítani mindkét adatsort. 21 Az 1707-es 4206 hl-es eredménnyel szemben 1757ben 9658 hl árpát írtak össze. Ennek alapján a növekedés 2,3-szeres. A mindössze fél évszázadnyi időközt figyelembe véve ez igen jelentős, bár számottevően elmarad a búzatermesztés növekedési ütemétől. Erre többféle magyarázat is kínálkozik. Részben a lakosság létszámának rohamos növekedése követelhette meg a legfontosabb kenyérgabona termesztésének bővítését, ami csak a hasonló talajt igénylő árpa korlátozásával volt elérhető, részben a hadsereg fenntartásával kapcsolatos ez irányú terhek viszonylagos csökkenése lehet a magyarázat. (Ld. II. táblázat) A század elején egy háztartásra átlagosan 4 hl árpa jutott, a század derekán 3,36. Tehát a termés mennyiségének a növekedése nem tartott lépést a lakosság, pontosabban a háztartások számának növekedésével. Bár látnunk kell, hogy az állattartás üteme eltér ettől. Az árpatermelésre vállalkozók számának növekedési üteme az ötven év alatt csaknem pontosan követte a termés mennyiségét. A termelésben részt nem vevőké viszont több mint hatszorosára emelkedett. Figyelemre méltó az eltérés a jelentős többletet termelő gazdaságok számát illetően a búza- és az árpatermelők között, ahol közel 3: l-es arány érződik. Míg a kenyérgabona feleslegét az egyes gazdaságok szinte biztosan értékesitették, az árpatermesztésben a termelők többségénél még az önellátás lehetett meghatározó. Az egyes rétegeken belül minimális a részesedés arányában való eltérés a búzához képest. A nagygazdáknál csaknem pontosan ugyanolyan volt a részesedés, mint a búza esetében (52,7%). A középgazdáknál alig észrevehető a változás (24,6%), míg a kisgazdáknál valamivel kedvezőbb (18,8%), a törpegazdáknál viszont kedvezőtlenebb volt a részesedés (3,9%). 20 IV. 1504. Összeírások, 1764. 21 Az árpa hl súlyának megállapítása nagyobb gondot, esetleg nagyobb pontatlanságot rejtene magában, ezért célszerűnek látszik, hogy az űrmértéknél maradjunk.
