Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

nem volt kirívó a korabeli Kecskeméten. A gazdagok között is kiemelkedő vagyon lehetett többek között pl. Nagy János kupecé, aki a három munkaképes személy után fizetett adón kívül 48 rénes forint és 10 krajcár fizetésére volt kötelezve. Ezt a kisebb vagyonnal felérő összeget egy ház, egy egész, tehát kb. nyolc fogás nagyságú pénzeskert, két malom, 16 jármos ökör, 4 kocsis ló, 137 szarvasmarha, 95 méneses ló, 650 juh, három olyan szőlő, amelyek 85 akó bort termettek, 46 fertály búza, 23 fertály árpa és 130 fertály zab, illetve köles után rótta le. 13 Az öt vagyoni réteg még feltétlenül áttekinthető, egyben megfelelő tagolást is biztosít. Ezek a rétegek a parasztágon belül valós csoportokat jeleznek. A feldolgozást nem zavarhatja sem a sajátos mértékegységek, sem a pénznemek ismeretének hiánya. A gabonát a becslők fertályban adták meg. Ez az űrmérték már a XVII. században elterjedt és közismert volt ezen a vidéken. Kb. 180 liter körüli gabonát jelentett. 14 A XVIII. századi pénzforgalom Kecskeméten lényegesen áttekinthetőbb, mint az előző századfordulón volt. Az összeírok következetesen a 60 krajcárból álló számítási pénzt, a rénes forintot használták. A század derekán már egyre gyakrabban tünt fel különösen hivatalos nyilvántartások elkészítése alkalmával a korábban általánosabban használt, ugyancsak számítási pénz, a magyar forint helyett a Habsburgmonarchiában hivatalosnak minősülő számítási pénz. 15 Az összeírás feldolgozása során találkoztunk néhány tucat olyan személyivel, akinek nevét felvettékugyan a jegyzékbe, de semmi további adatot velük kapcsolatosan nem közöltek. Tekintettel arra, hogy sem az illető háztartásában élők számára, sem vagyonukra, sem az őket terhelő adóra, vagy az ettől való mentességre nem történt utalás, ezeket a feldolgozás során mellőznünk kellett. Annál is inkább, mivel ezek a minden bizonnyal nincstelenek, vagy igen csekély vagyonnal rendelkezők voltak. Előfordulhatott, hogy esetleg más tizedbe költöztek, ahol szabályszerűen bekerülhettek a nyilvántartásba, vagy egyik-másik időközben elhagyta a várost. Tekintettel arra, hogy az ez irányú ellenőrzés szinte megoldhatatlan feladattal járna, és az esetek többségében nem hozna érdemi eredményt, hisz az igen szigorú adónyilvántartók a legcsekélyebb bevételi lehetőséget is kihasználták, éppen az egzaktabb adatok, a megbízhatóság érdekében le kellett ezekről mondanunk. 13 Uo. VI. tized 239. 14 Bővebben 1. Iványosi-Szabó Tibor: A gabonaűrmértékek használata Kecskeméten a XVII—XVIII. században. In: Bács-Kisun megye múltjából VII. 147—158. old. 15 Bővebben 1. a kötet pénztörténeti feldolgozását.