Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - II. rész: 1757

adón kívül semmit sem voltak kötelesek fizetni, tehát érdemi ingósággal vagy ingatlannal nem rendelkeztek. Törpegazdaaak minősítettük azt, aki a háztartásában lévő személyekre kivetett adón kívül legfeljebb 1 dicaval, azaz 3 rénes forinttal volt megadóztatva. Ebbe a vagyoni rétegbe tartozott pl. Kökény Ferenc, aki a személyükre kirótt adón kívül 2 rénes forintot és 39,5 krajcárt fizetett egy ház, két jármos ökör, két tehén, egy két akó bort termő szőlő és egy minimális nagyságú kert után.

9 A hozzá hasonló vagyoni körülmények között élők időről időre kénytelenek napszámos munkát vállalni. Kisgazdának nevezhetjük azokat, akik a háztartásukban élő munkaképes személyek után fizetett adón kívül legfeljebb két dicával voltak terhelve, azaz 3-6 rénes forint közötti adót róttak ki rájuk vagyonuk alapján. Ebbe a kategóriába, annak felső szakaszába tartozott pl. Pap István is, aki egy ház, 4 jármos ökör. 1 kocsis ló, 3 tehén, egy 15 akó bort termő szőlő, valamint 12 fertály búza, 6 fertály árpa és 10 fertály zab után összesen öt rénes forint adót fizetett.

10 Középgazdának nyilvánítható, meglátásunk szerint, az, aki a személyi adón kívül három dicára, azaz 6-9 rénes forint fizetésére volt kötelezve vagyona alapján. A korabeliek is feltétlenül a jobb módú, bár nem igazán gazdag parasztnak minősíthették pl. Szeles Gergelyt, aki egy ház, egy igen kicsi pénzes kert, 4 jármos ökör, 2 kocsis ló, 9 szarvasmarha, egy 15 akó bort termő szőlő, valamint 12 fertály búza, 7 fertály árpa és 12 fertály zab, illetve köles után adózott. A fentiekre a vagyonbecslők 7 rénes forintot és 27 krajcárt vetettek ki. Tehát szinte pontosan a középgazdák vagyonának átlagát jelentette az övé.

11 Nagygazdának, más szóval gazdag parasztnak minősíthették a korabeliek is azokat, akikre három dicánál nagyobb terhet róttak ki a munkaképes személyek adóján kívül, azaz kilenc rénes forintnál nagyobb összeget fizettek vagyonuk után. Ezen sok tucat nagygazda egyike volt Szálai Pál, akinek a vagyona távolról sem tartozott a legjelentősebbek közé. A 15 rénes forint és 57 krajcár adót az alábbiakra vetették ki: egy ház, egynegyed pénzes kert, 8 jármos ökör, 4 kocsis ló, 29 szarvasmarha, 224 juh, egy szőlő, amelyről 30 akó bort szűrt le, egy pálinkafőző, 27 fertály búza, 14 fertály árpa és 30 fertály zab, illetve köles. 12 Ez az igazán figyelemre méltó paraszti vagyon 9 Az összeírás I. tizede, 71. sorszám. 10 Uo. 136. Kecskeméten nem alakultak ki jobbágytelkek. A város közössége birtokolta a szántókat és a legelőket egyaránt. Ezek használatáért a földesuraknak taxát, előre meghatározott pénzösszeget fizettek, amit az egyes földesúri családok birtokjoguk arányában kaptak meg. A jogilag jobbágynak minősülő gazdák a szántókat árendálták, bérelték a várostól, amely összeget az adón kívül fizették a föld használatáért. 11 Összeírás I. tized, 23. sorszám. 12 Uo. 123.