Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

ve személy található még meg. Ez a számszerűen is igen jelentős jobbágyság semmiképpen sem téveszthető össze a jobbágyfalvak lakosaival. Főként vagyonuk alapján, részben a foglalkozási ágak figyelembevételével, több csoportra lehet őket osztani. A korabeli helyi szóhasználat élesen megkülönböztette a gazdákat és a zselléreket. Gazdának minősült minden olyan személy, aki saját házzal ren­delkezett. Az összeírás hospesként említi őket. 65 Ide vettük értelemszerűen az özvegy, valamint a házas gyerekek és testvérek rovatban nyilvántartotta­kat is. Ők alkották az összeírt adózók döntő többségét, az 568 háztartás az összesnek 85,7%-a. Szükségszerű, hogy ezen belül a valóság pontosabb re­konstruálása érdekében vagyoni alapon őket rétegekre osszuk. Az 1662-es adókönyvben 792 adózó van feltüntetve. Vadszámuk a lege­gyértelműbben felmérhető, az átlag 28,1 volt. Ezzel szemben az adózók 7,5%-át kitevő (viszonylag nagyszámú) esküdtek vadszáma átlagosan 127 volt. 66 Az 1662. évi esküdtek és tizedesek közül 27-nek a neve, vagy a családneve 1689-ben is fellelhető az esküdtek névsorában. Az 1689-ben meg­választott 59 esküdt személyesen vagy utódaik révén 61 %-ban még 1705-ben is megtalálhatók e választott testületben. 67 Ezek alapján megfogalmazhatjuk, hogy a város vezető tisztségviselői, azaz a helyi igazgatás és politikai vezetői, ha nem is szűk, de mindenképpen egy igen jómódú rétegből verbuválódtak évtizedeken és évszázadokon keresztül. E tekintetben a vagyoni különbség meghatározóbb volt, mint a nemesi cím. A kevésbé fontos tisztségekre a kisebb vagyonnal rendelkezők közül válasz­tottak. Viszonylag ritka az idők során kialakult gyakorlattól való eltérés. Ily módon viszonylag markánsan elkülönültek a nagygazdák, akik között több parasztnábob is akadt. A három kiemelkedően gazdag nemes mellett hét hozzájuk hasonló paraszt, cívisgazda volt még 1707-ben is. Közöttük is feltűnő Beke Mihály vagyona, melynek az összeírásban megadott tételeit célszerűnek tartjuk idézni, hogy hasonló feldolgozás alkalmával öszehasonlí­tásul szolgálhasson. Állatai közül 16 ökör, 40 fejőstehén, 65 hámos ló, 13 db 3 éves csikó, 320 juh került összeírásra. Szántóföldjein 300 pozsonyi mérő búzát, 270 mérő árpát és 75 mérő zabot termelt. Nála rögzítették a legna­gyobb bortermést (90 akó) is. Mindezen túl egy malommal is rendelkezett. 68 A 26 nagygazda közül került ki a tőzsérek többsége is. Számuk a hódoltság idején lényegesen nagyobb volt. Ez a réteg gazdasági súly és jórészt régi 65 Érdemes felhívni arra is a figyelmet, hogy az összeírás során a nemesek esetében ugyanúgy a „hospes cum uxore", azaz házas jobbágy kifejezést alkalmazták, mint a gazdáknál. Tehát a korabeli városi tisztviselő sem érezte nagynak a gazdag jobbágy, a civis és a jómódú nemes közötti különbséget. 66 Bálintné: i. m. 22. old. 67 Uo. 24—25. old. 68 IV. 1504. m. 1707. VII. tized 55. sorszám.

Next

/
Thumbnails
Contents