Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

családi hagyományai alapján a maga számára arányos részt követelt a nemesekkel szemben is a város életének irányításából. A 102 közepes vagyonnal rendelkező gazda anyagi erőforrásai bár lényegesen szerényebbek voltak, mint a nagygazdáké, közöttük sok olyan család volt, amelyik a háborús évtizedekben lett szegényebb, hagyományaik, ambíciójuk, gyakran családi kapcsolataik a nagygazdákhoz sok szállal kapcsolta őket. Ez a viszonylag népes réteg mind az iparban, mind a helyi hivatalnokiértelmiségi utánpótlás biztosításában komoly tényező lehetett. Vagyonuk nagyságrendileg különbözött a kisgazdákétól, és így azoktól minden bizonynyal jobban elhatárolódtak mint a sokkal tehetősebb nagy gazdáktól. A gazdagokhoz hasonlóan a közepes birtokkal rendelkezőkre is az jellemző, hogy mindhárom fontos gabonát termelték, emellett jelentős szőlővel is rendelkeztek. (L. XIV. táblázat.) Búzából és árpából igen jelentős mennyiséget tudtak betakarítani, átlagosan 33, illetve 22 pozsonyi mérőt, amiből bőven jutott értékesítésre is. Döntő többségükről ugyanez mondható el a zabtermelésre vonatkozóan is. A bortermelésen belül nagyobb közöttük a szóródás, de átlagosan 12-13 akó bort szűrtek le, mely közel kétszerese volt a kisbirtokosok átlagos termésének, de felényi, mint a gazdag parasztoké. Az állattartáson belül is jól kirajzolódik a rájuk igazán jellemző határ. A X. táblázat alapján láthattuk már, hogy egy-egy közepes gazdaság tipikusnak mondható 10-11 vadszámra rúgó állatállománya eltörpül ugyan a gazdagok ennél 5-6-szorta nagyobb vagyonával szemben, de kétszerese a kisgazdák átlagos állatállományának. Ezen belül külön is érdemes az igaerővel való ellátottságra felfigyelnünk. (L. IX. táblázat.) Talán minden eddiginél meghatározóbb a rétegződés e területen. A gazdagok átlagosan négyszer akkora igaerővel rendelkeznek, mint a középbirtokosok, de rendelkezésükre átlagosan kétszer akkora energia áll, mint a kisgazdákéra. Míg a gazdagok többsége 20 körüli vagy annál nagyobb számú igás állatot tartott, a középbirtokosokra a 3-6 igavonó a jellemző. Egészében a középbirtokosok a nagygazdákkal egyetemben több olyan termelési eszközzel rendelkeztek, több olyan ágazatot, foglalkozást űztek, melyen komoly többletet hoztak létre. Az általuk termelt javak többsége feleslegesnek bizonyult, áru lett. A piacra kerülő áruk tetemes hányada ennek a két rétegnek volt a tulajdona, a nyomukban jelentkező haszon az ő vagyonukat gyarapította. A kisgazdák mind a vagyoni viszonyaikat, mind a város életében betöltött szerepüket tekintve erőteljesen elkülönültek részben a közepes birtokkal rendelkezőktől, részben a törpebirtokosoktól. Ritkán remélhették, hogy érdemi tisztségre megválasztják őket, így a város közéleti eseményeinek gyakorlatilag csak passzív szemlélői lehettek. Jószágállományuk szerény, de csak elvétve akad olyan kisgazda, akinek egyáltalán nincs jószága. Bár állataik