Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
MOLNÁR Attiláné: A paraszti vagyon összetételének alakulása Kecskeméten 1655—1769-ig a végrendeletek alapján
volt. 18 Juhász Pál 1719-ben egy mezei kertet, három lovat és három szarvasmarhát hagyott örökbe, amelynek értéke 184 forint és 56 dénár lehetett. 1763-ban Varga János örökösei egy házat és két paszta szőlőt jussoltak 310 forint értékben. A kisbirtokosok vagyonának felső határaként az előző csoporténak a kétszeresét vettem: 1711-ig 400, a következő évtizedekben pedig 700 magyar forintot. A kisbirtokosok közé Majlát Jolán és a későbbi évszázadok paraszti társadalmával foglalkozó szakírók is olyan vagyonnal rendelkezőket soroltak, akik maguk már ritkán kényszerültek munkaerejük eladására, legfeljebb egy-egy népesebb család valamely tagja vállalt idénymunkát, vagy alkalmi fuvarozással egészítették ki a háztartás jövedelmét. Az is előfordulhatott, hogy a kevés munkaképes emberrel rendelkező kisbirtokosok közül azok, akik a kategória felső sávjában helyezkedtek el, esetenként maguk is alkalmaztak idegen munkát. Erre főként a mezőgazdaság fő szezonjaiban kerülhetett sor. A kisbirtokosok között levők már nemegyszer figyelemre méltó értékekről végrendelkeztek. Pl.: az 1655-ben kelt legkorábbi kecskeméti végrendeletben Juhász István egy házról, 15 szarvasmarháról és 50 tallérról határozott, amelynek értéke összesen 317 forint volt. 1739-ben Kerekes Ilona örökösei egy ház, egy mezei kert, két „pénzért vett" szőlő, 60 rénes forint, 10 arany és 26 akó bor fölött osztozkodtak. 1761-ben Szabó György örököseire egy ház, egy mezei kert és egy paszta szőlő (kb. 30 út) jutott. Értékük 370 forint körüli lehetett. Többen már érdemi vagyonról végrendelkeztek. Mindezek ellenére nem lett volna tanácsos a kategóriák határát alacsonyabban megszabni, mivel így aránytalanul sok középbirtokossal kellett volna számolnom, és a korabeli ítélettel, értékrenddel is biztosan szembekerültem volna. A középbirtokosok közé általában azokat szokták számítani, akik olyan jelentős vagyonnal rendelkeztek, amelynek hozamából családjukat viszonylag jól el tudták tartani, gyakran vagy rendszeresen alkalmaztak idegen munkaerőt. így a kisbirtokosoknál megjelölt felső határnak valamivel több mint kétszeresét jelöltem meg: 1711-ig 1000, a későbbi évtizedekben pedig 1500 magyar forint értékű hagyaték. Ezen értékhatárok közé már tekintélyes vagyonok is beférnek. PL: Tót Mátyás 1678-ban három lovat, 30 tehenet és 237 tallért hagyott utódaira. Értéke összesen 759,— Ft. Bende András örökösei 1739-ben 8 ló, 5 vágómarha, 30 juh, 8 fejőstehén, 205 rénes forint és 100 tallér fölött osztozkodhattak, amelynek értéke 1046 forint és 56 dénár volt. Lestár István után a juss: egy ház, egy szőlő, 8 ló, 150 juh, 5 sertés, 15 arany, 405 rénes forint, 2 hordó bor és 3 verem búza volt, amely 1330 forint értékű lehetett. 18. BKML, IV. 1504. Végrendeletek, I. téka. A tékán belül a végrendeletek keletkezésük időpontjának megfelelő sorrendben találhatók.
