Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

0 1—2 3—6 7—10 11—50 51— Réteg Összesen Összesen igás állattal rendelkezik nincstelen 00 c törpegazda — 1 — — — — 1 • kisgazda — 1 1 — — — 2 fl közepes gazda — 1 1 1 — — 3 nagygazda — — — — 4 1 5 nincstelen 27 27 Cd "O törpegazda 108 117 11 — — — 236 N cd oß kisgazda 16 85 73 3 — — 177 közepes gazda 1 15 69 17 — — 102 nagygazda 1 — 2 11 8 4 26 nincstelen 19 19 i-i -JJ törpegazda 37 19 — — — — 56 13 OO kisgazda — 5 3 — — — 8 N közepes gazda — — 1 — — — 1 nagygazda fl nincstelen 46 46 <u OO <u törpegazda 145 137 11 — — — 293 N OO kisgazda 16 91 77 3 — — 187 közepes gazda 1 16 71 18 — — 106 nagygazda 1 — 2 11 12 5 31 mindösszesen 209 244 161 32 12 5 663 meghatározó, az igazán jellemző, míg a gazdag parasztok között a 30— 100-ig terjedően volt tipikus ez az adóalap. A zsellérek több mint felénél nem írtak össze jószágot. A néhány vadszámnál nagyobb állomány kivételesnek tekinthető. Hangsúlyozni kell az összegzés megfogalmazása során, hogy a nincstelenek tömegét figyelmen kívül hagyták az összeíráskor. így a város egész lakosságára vonatkozó kép kevésbé lehetett kedvező. A családok, háztartások nem negyed része, hanem jóval nagyobb hányada nélkülözte az állattartást, és az ebből formálható anyagi javakat. Egészében viszont a mezővároson belül tömegnek, az itt élők kb. felét kitevőnek mondhatók azok, akik adózás alá vett állatokkal is rendelkeztek.