Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707
hatott. Ez az arány a több évtizedes háborús viszonyok között igen kedvezőnek mondható. Még a törpegazdák fele is boldogulhatott saját jószágával a növénytermesztésen belül. A kisgazdáknak nem egészen 10%-a kényszerült idegen iga igénybevételére. A jobbmódúak pedig nagyobbrészt a konkrét igényüket meghaladó erőforrásokkal rendelkeztek. Az állatállomány részletes vizsgálata után célszerű egy rövid összesítőt készíteni. Ennek megtételéhez felhasználhatjuk a korabeli adóalapot, az ún. vadszámot, vagy marhaszámot. (L. X. sz. táblázat.) Tekintettel arra, hogy az állattartás valóban az egyik legfontosabb megélhetési forrás volt a mezővárosi lakosság számára, egyáltalán nem lényegtelen a vagyoni megoszlást, a társadalmi emelkedést vagy süllyedést illetően a jószágállomány alakulása. Nagykőrösön 1687-ben 161 gazda rendelkezett 1-5-ig terjedő vadszámmal, 38 fő 6-10 és 28-an 11-50-ig terjedő vadszámmal. Ennél nagyobb jószágállománya egyetlen adófizetőnek sem volt. 51 Itt 1-5 vadszámmal kb. háromszor annyian rendelkeztek, 6-10 vadszámmal több, mint háromszor annyian. A viszonylagos jómódot jelentő 11-50 közötti vadszám után adózók száma akkor itt több mint ötszöröse volt, mint Kőrösön. Az igen figyelemre méltó vagyont jelentő 5l-l00-ig terjedő vadszám után a szomszéd városban már senki nem adózott, ekkora jószágállománnyal senki sem rendelkezett, itt 13-an fizettek adót. A kétségtelenül gazdagnak minősülő, 101-nél nagyobb vadszámot tartó gazdák Kecskeméten ezekben a nagyon keserves években is heten voltak, köztük egy 200 fölötti marhaszámnak volt a tulajdonosa. Valószínű, hogy az arányok a későbbi évtizedekben sem módosultak. Az 1707-es összeírás alapján kb. négy és félezer marhaszám gyűjthető össze. Ez lényegesen kisebb, mint a török közvetlen kiűzésének időpontjában volt. Gondolnunk kell viszont arra, hogy a felszabadító háborúk és a Rákóczi-szabadságharc is igen nagy terheket rótt a cívisvárosra. Ezen túlmenően utalnunk kell arra is, hogy a pénzvagyont is beleszámolták ebbe az adónembe, a táblázat készítése során ezt nem vehettük számításba. Az összesítés egyértelművé teszi, hogy mind a három társadalmi rétegen belül, a nemesek, a gazdák és a zselléreken belül is erőteljes a szóródás. A legnagyobb érthetően a legszélesebb rétegen belül lelhető fel. A nemesek közel fele csak átlagos jószágállománnyal rendelkezett. A másik fele viszont az átlagos többszörösét birtokolta. A törpegazdák közel harmadának nem volt adóztatható állata. A kisbirtokosoknál a 4-6 vadszám mondható általánosnak, és kivételes volt ennek a teljes hiánya. A középbirtokosok körében a 8—30 közötti vadszám volt a 51 Uo.
