Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790 - Egy mezőváros társadalmi és gazdasági tagolódása a XVIII. századi adóösszeírások tükrében - I. rész: 1707

minden bizonnyal több más településhez képest kedvezőbb. Igen figyelemre méltó, hogy a kisgazdák közel harmada, a közepes vagyonnal rendelkezők 18,9 %-a és a gazdagok közül is 10% nem rendelkezett fejős tehénnel. Az egyes vagyoni rétegek között az állomány aránytalanul oszlott meg. A több mint 44%-ot kitevő törpegazdák csak 11,5, a kisgazdák, a lakosság 28,2%-a és a közepes vagyonúak egyaránt az állomány kb. 23%-át birtokolta. A mindÖszsze 27 nagygazda tulajdonában volt 353 db, az egész állománynak több mint 41 %-a. A meddők száma az egész szarvasmarha-állományhoz képest olyan csekély, hogy megoszlásuk elemzése indokolatlan. A lótenyésztés a város gazdáinak egyik jelentős foglalkozása és jövedelmi forrása volt már az előző századokban is. A hódoltság utolsó évtizedeiben már maga a város is tartott önálló ménest. Koháry Istvánnak, a város legnagyobb földesurának is volt egy időben ménese Kecskemét határában. A török tisztviselőknek és a magyar főuraknak gyakran fogtak ki lovakat, csikókat az itteni ménesekből.

47 A háborúk, a pásztorkodás több ága, az árucsere és a növénytermesztés egyaránt megkövetelte a jelentős lóállományt. A Nagykőrös 1689-es összeírásában rögzített 189 hámoslóhoz képest az itt nyilvántartásba vett 880 ló igen nagy eltérést mutat. A szám valós értékét igazolja az 1714-es összeírás 717 db-ot jelző adata, mely itt sem tartalmazza a nemesek lovait. Ha ehhez hozzávesszük az 1707-ben kezükben lévő 161 db-ot, azt látjuk, hogy a szabadságharc utolsó éveiben és az azt követő esztendőkben 900 darab körül állandósult a város lóállománya. Csak újabb adatok ismeretében lehet megnyugtató értékítéletet mondani azzal kapcsolatosan, hogy ez nagy vagy közepes állománynak felelt-e meg. (L. VII. sz. táblázat.) Ennek a talán legfontosabb igavonónak a megoszlása a gazdák között lényegesen szélsőségesebb, mint az ökröké. 420 adózó (63,3%!) nem rendelkezett lóval. A gazdaságok negyedében csak 1 vagy 2 ló volt, és azok minőségének számukra minden bizonnyal kedvezőtlen megoszlása miatt még hátrányosabb volt a helyzetük. A törpegazdáknak csak kb. negyede tartott lovat, az egész állomány mindössze 13,4%-át. A kisgazdák közül is csak 74-en voltak lótulajdonosok, és az állomány 16,7%-ával gazdálkodhattak. Több mint figyelemre méltó, hogy a közepes gazdák egyharmada nem tartott lovat, és ez a viszonylag tehetős réteg is csak az állomány nem egészen egyötödével rendelkezett. A megoszlás szélsőségeit érzékelteti, hogy csupán e 27 nagygazda birtokolt 440 lovat, az állomány 50%-át! Ezen adatok mindenképpen felhívják arra a figyelmet, hogy valóban iga47 Rusvay Kálmán: Kecskemét város ménese. In: Bács-Kiskun megye múltjából I. Kecskemét, 1976. 53—58. old.